Kurill blogja

Karizmatikusan hektikus startot veszek

S túzoki smúzolóként délcegen feszítgetek.

Bizalmatlanságom fokát bemérheted,

de csak míg védettséget élvezhetek.

Én aki aranyló dolmánnyal büszkélkedek. 

(Az élet ihlette)

Vászon, olaj s ecset...

Képlábak költődnek benned.

Hangtalan üzenet iramlik ujjpercbe

 S az energialenyomata az létnek

 felkenődik...

Érzezheted, láthatod

egy lüktető lélekvászon vagyok.

Valami a fa törzsén lepereg...

Az erdőben egy gyermek nézi Őt 

s érte remegő lelke szólal meg;

Az életfa szíve fáj s vérzik az...

 Most ne kiabálj!

Egy kopott fényképen 

Feketén fehéren 

gyermeklelkem 

ölelő korodba vezet...

El nem eresztelek!

Hallod? Csitt! Morzsák hullanak elém...

Aprócska csipkés igék az égből.

Így pilláznak ők Angyali módon...

Titkon éhes szemek csillannak fel.

Válaszuk mindig suttogó volta

szárnyát kibontva ébrednek benned...

Köszöntsd áldva a napot, hogy jóra 

bírjon hogy hasznod is legyen benne!