Kurill blogja

Vers
Kurill•  2025. február 8. 18:18

Illat jelünk


Észre sem veszed, De!

Illata fogja vagy.

Szíved bódultan húz

Felé; s összeköt mi

Égben megköttetett. 

Kurill•  2025. február 2. 19:04

Megálló

Találkozom veletek.

Itt vagyok ha lehetek.

Fénylő utcakövek állják,

Lelkünk összeérő párját.


Érces, ütő hang eltűnik,

Hol az elme megszűnik.

Helyet ad Énok tudásnak,

Megkoronázó fénylő világnak...


Teret hajlító képzelet, 

Homokóra nem pereg.

Fénylő utcakövek állják, 

Lelkünk összeérő párját. 



Kurill•  2025. január 28. 12:41

Együtt

Együtt írjuk a verseket,veled a

képzelet szarnyán lebegek

lógatom a lábamat, mint egy kisgyerek.


Köröttem mind óriás. 

Talpam a földet sem éri, egyszer 

majd nagy leszek?! Lét fonáka így leszek.



A képzelet mezején fára mászunk.

Fejjel lefelé denevérpózba lógunk.

Kacagva, felfordult világba hintázunk...


Együtt írjuk a verseket, veled a 

képzelet szárnyán lebegek

Búzaszálat napfonatként pörgetek.

Kurill•  2025. január 28. 08:08

À làvòr


Útszéli alföldi tanyában...

Háziszappanos lavórban csücsültem,

Sokak szemében szegínyen...Visszanézek;

Biz' én a földi mennyországban fürödtem.

Kurill•  2025. január 12. 12:05

Égre FestŐ

Ittlét hova lészen?

Súgva szólnak a falak.

Tisztán fehérre meszelten

Kéznyomok rajta maradtak...



Fent s lent lét;

Létra lánca egybe köt.

Ecset kezében.

Égre fest Ő...



Látom...Látlak!

Szívét felhőbe Festő.

Peregnek, csorognak az

Ég alatt...



(Ez te vagy Apa ❤️)