Kurill blogja

Szóljatok hozzám, 

Bennetek élek!

Szívemből szól 

Üteme létnek.

Megmártózik múltban,

S jelenne válik,

Feloldódik bennünk

Hibáink, álmink.

Szeretteim! Ti mind,

Szerettek én érzem.

Lélekben hozzám szálltok,

Láthatatlan érzem...

Álmodnám az életet.

Táncot lejtő képzelet;

Elragadó, keringető,

Élet mesét benne rejtő.

Álmodnám az életet.

Mindig boldog perceket;

Átélhető, őrizhető,

Élet valót megidéző.

Álmodnám az életet.

Virágra szállt méheket;

Illatosat, mézeset,

Idehoznám én neked!

Kísértél minket az úton,

a ködös úton...

Tejfehér köd mellettünk;

Sűrű selyem függöny.

Erdei fenyők szaggatott vonalként

Ünnepi ruhát öltöttek.

S egy padon ott ült a Szeretet...

Szívünk megremegett.

Csomagolt ajándék s üzenet..

Ismét veletek lehetek!

Ágát elhagyja Ő

Itt a földön másként szűr az idő.

Hulló falevél új helyszínt fest szívembe 

S elröpíti hozzám hűs őszi szellŐt,

Ki fentről engem így látogat.

Éneklek egy virágot;

Dalra fakaszt egy világot.

Gyökere húzó húrjai,

Szárát szabad világom bontja ki.

Éneklek egy virágot;

Színét szirom hangjegyek fényezik.

Illatát édes álmok kergetik,

Hallom angyalok énekit.

Éneklek egy virágot;

Tűzpirosat, cirmákost.

Álmom virágba bújt hang legyen,

Hol világomat éneklem!