Kurill blogja

Találkozás 

Ma hajnalban ott lesz 

A lelkem mellettem

Rám nézek s figyelőn

Csukott szemem fölé oda

Homloki csókot remélek

A lelkem bennem felébred

Szóljatok hozzám, 

Bennetek élek!

Szívemből szól 

Üteme létnek.

Megmártózik múltban,

S jelenné válik,

Feloldódik bennünk

Hibáink, álmink.

Szeretteim! Ti mind,

Szerettek én érzem.

Lélekben hozzám szálltok,

Láthatatlan érzem...

Kísértél minket az úton,

a ködös úton...

Tejfehér köd mellettünk;

Sűrű selyem függöny.

Erdei fenyők szaggatott vonalként

Ünnepi ruhát öltöttek.

S egy padon ott ült a Szeretet...

Szívünk megremegett.

Csomagolt ajándék s üzenet..

Ismét veletek lehetek!

Hiányzik a hangod

Amilyen voltál

Amikor szóltál 

Apa te voltál

Vagy s leszel 

Az időn és téren át

Azt kívánom 

Bárcsak... bárcsak...

De kívánom a tiszta 

Szeretetben ússzon

Lelked S öleljen

Örökre minden jó 

Mi elérhet 

Én a szívemmel követlek.

Ágát elhagyja Ő

Itt a földön másként szűr az idő.

Hulló falevél új helyszínt fest szívembe 

S elröpíti hozzám hűs őszi szellŐt,

Ki fentről engem így látogat.