Kurill blogja

Ágát elhagyja Ő

Itt a földön másként szűr az idő.

Hulló falevél új helyszínt fest szívembe 

S elröpíti hozzám hűs őszi szellŐt,

Ki fentről engem így látogat.

Éneklek egy virágot;

Dalra fakaszt egy világot.

Gyökere húzó húrjai,

Szárát szabad világom bontja ki.

Éneklek egy virágot;

Színét szirom hangjegyek fényezik.

Illatát édes álmok kergetik,

Hallom angyalok énekit.

Éneklek egy virágot;

Tűzpirosat, cirmákost.

Álmom virágba bújt hang legyen,

Hol világomat éneklem!

Kiáltásom hozzád csendbe zuhan,

Áthallatszik hangod s újraélem,

Felélesztem mi elszállt tova már,

Hangtalan szó szívemen kalapál,

Új ütemet járva szállást talál.

Velem maradsz, itt a ma csendjében?

S újra írjuk mi fájt?!

Egy élet tovaszállt. 

Pilleszárnyakon tovaszállt...

Sose bánd!

Pihenni vágyón 

Kell most a csönd!

Lelkem takarója

Ölelve burkol.

Szellő simogatón,

Elaltatón...

Földöntúli igazak álmát alussza.

Apa! Gyere vissza!

Álmomban várlak 

Tudom megtalállak...