Kurill blogja
SzemélyesMegálló
Találkozom veletek.
Itt vagyok ha lehetek.
Fénylő utcakövek állják,
Lelkünk összeérő párját.
Érces, ütő hang eltűnik,
Hol az elme megszűnik.
Helyet ad Énok tudásnak,
Megkoronázó fénylő világnak...
Teret hajlító képzelet,
Homokóra nem pereg.
Fénylő utcakövek állják,
Lelkünk összeérő párját.
Együtt
Együtt írjuk a verseket,veled a
képzelet szarnyán lebegek
lógatom a lábamat, mint egy kisgyerek.
Köröttem mind óriás.
Talpam a földet sem éri, egyszer
majd nagy leszek?! Lét fonáka így leszek.
A képzelet mezején fára mászunk.
Fejjel lefelé denevérpózba lógunk.
Kacagva, felfordult világba hintázunk...
Együtt írjuk a verseket, veled a
képzelet szárnyán lebegek
Búzaszálat napfonatként pörgetek.
Élet rajzoló
Tűpontos,előre megrajzolt földút az életem.
Világosból sötétbe majd sötétből világos tónusba érkezem.
Az átmenetet tompa ceruzavéggel végezem.
Keresztútnál Jézus szívébe temet-kezem...
Útra valód
Angyalok felém sereglenek ha kérem.
Jöttök hozzám sietve,
Én sose féltem!
Akárki kérdezi; Most merre mész?
Én csak előre nézek,
Térkép útjáról le nem térek.
Egyenes vonal jelzi vissza nem térő léptem.
Isten patikájának illata száll a szélben.
Útilapu s színpompás porcsin övezi széltét.
Égi-város restijében papsajt mannám s csemegém.
Nap süti arcomat,
Balzsamos melegét emlékbőrömön még érzem.
Simogató fénnyel öleltek...
Istennel övezett létem.
Én sose féltem!
Ajándék Tőled
Fekete fehér filmkockákon
Pörgött a film...
Lány téged nevével megigézett.
Fogadalmat akkor tettél,
Ha lányom lesz az
Ő neve is ez lesz!
A Tenkes kapitányából
Veronika nevet vettél...
E név kötelez.
Névnapomon
Fekete fehér fényképen,
Öleléseddel köszöntesz!
(Köszönöm Apa!)