Kurill blogja
GyászÍgy érzem
Jelnek veszek mindent,
Tőled.
Jössz hozzám és értesz,
Ölelsz...
Annyira így érzem,
Itt vagy.
Vonalon túl hangod várom...
Apa úgy sajnálom!
Átsejlik
Kerítő versemmel módolok, szájbarágósan kódolok.
Építem e szavakat egymásra szüntelen,
de oly értelmetlen, csak temérdek sejtelem...
Próbálok tenni itt valamit, versbe szorítani valakit,
ki élt büszkén dacolva magán oly erőst kitartván.
Úgy szeretett, mindennél jobban a világon!
Fáj, s hiánya szúrós valóságként zuhan rám.
Ekkor szívem kapuján Ő beköszön én hozzám;
Egymást Szeretni, örökké ebben létezni.
Ezt Őrizd s ez emeljen ki ebből más semmi!
"Sose félj! Szeretettel, Apa "
(puha táblás rózsaszín emlékkönyvembe ezt írtad)
Más vizeken...
Más vizeken
A gyász folyamán evezek.
Kikötőt nem lelek.
A vízbe meredek.
Víztükör képében álmok tengerében,
kereslek ámde nem lellek.
A gyász folyamán evezek.
Reményem elveszett.
Nem látlak elveszek!
Víztükör képében álmok tengerében,
kereslek ámde nem lellek.
A gyász folyamán evezek.
Érzem te máshol jársz.
Itt soha nem lellek.
Moha fedte farönkön, természet ölén?
"Soproni erdőben leszek!"