Kurill blogja

Pihenni vágyón 

Kell most a csönd!

Lelkem takarója

Ölelve burkol.

Szellő simogatón,

Elaltatón...

Megannyi életkép 

Könnyes, féltett emlék.

Őrzik a szívek

Lüktető képek.

Lelkünk csapója,

Díjazva rajta...

Gondolatok halovány oszlopába kapaszkodok

Vagyok

Mezítlábas poros úton botorkálok

Haladok

Makramé lóg meszelt vályogfalon 

Emlékezem

Tetteimmel az időt kaszálom

Bálázom 

Szívünk csalogánya ím bennünk dalra kél;

Egy álom tikkadó, bús, ködszitáló éjjelén

Hangod hallom szűrt élet-álom peremén 

S te ott élsz valahol egy égi város rejtekén

Hol nincs szó, nincs cukormázasnak hitt remény.

A valóság lázas voltát öröklétbe helyezném... 

Hol a lét kétségtelenül a miénk, nem bántja semmi,

Őrzője fény s ha vakítón is, izzón él és terjed 

S Teret ad képzeletünk forrásának,

Örök álmunk végtelen szeretet folyamának.

Élet

Ma áradása

Valóság erezete 

Mély, ingoványos.

Ösztön

Csobogó patak.

Idő erőt Vet rajta

Nyűtt cipőjével.

Lét

Versenyre buzdít.

Mi lehet életcélja?

Pontosan tudja.

Idő

Egyszer lejárja! 

Akarja nem akarja?!

Ő túllép rajta...