Átsejlik

Kerítő versemmel módolok, szájbarágósan kódolok. 

Építem e szavakat egymásra szüntelen,

de oly értelmetlen, csak temérdek sejtelem...

Próbálok tenni itt valamit, versbe szorítani valakit,

ki élt büszkén dacolva magán oly erőst kitartván.

Úgy szeretett, mindennél jobban a világon! 

Fáj, s hiánya szúrós valóságként zuhan rám. 

Ekkor szívem kapuján Ő beköszön én hozzám;

Egymást Szeretni, örökké ebben létezni.

Ezt Őrizd s ez emeljen ki ebből más semmi!

"Sose félj! Szeretettel, Apa "

(puha táblás rózsaszín emlékkönyvembe ezt írtad)