Legyen békéje...

Legyen az ernyedt múltnak békéje.

 

Egy rózsaszínre lódított lepedőt

 

Gyöngéd hullámok mellé, egy kendőt

 

Az aranyszálaknak szellős ölébe.

 

 

 

Őrült ént arcom csóválván elhajtom,

 

A kendőt nézem, s ott széjjeloszló

 

Borúlt felleg között lágyan, pásztázó

 

Azúrpinty balladája fényes álom.

 

 

 

Hajnalba néző arcomra apró

 

Pislantásra hajszolt mosoly húzódik.

 

Magvágó válasz, és reggel közelít.

 

 

 

Egy rózsaszínre lódított ágynemű

 

Elhált a gyöngéd hullámok mellé,

 

És tikkadt múlt fordul békévé.