Egy csermely útja

Játék a, színekkel

Sejtelmes, kékben tündöklő hegyek,
hófedte, viaszfehér csúcsáról indultam én.
Vöröslő gránitot faragtam, 
áttörtem zöldellő fenyvesek, 
barna tölgyek hatalmas erdején.

Ezüstben csillogó pisztrángok cikáztak,
sodrommal' dacolva, sárgán fénylő
kövek között,
az aranyló Nap éltető fénye
vizemben visszatükrözött'.
Hol szivárvány minden színében
tündököl virág, egy tisztáson suhantam át,
magammal csábítottam, lilán virító levendula,
sárguló kikirics csodás illatát.

Hegynek aljára érve, magával húzott
homoktól szürkülő folyó,
századokon át, e tájon énekelt;
sárga és fekete rigó.
Kalandos utamon, sok csodát láttam én.
Mélykék tengert megláttam,
s utam itt véget ér.

2016.05.02.