Teni blogja

Toth Enikő: Rejtett karácsonyi csodák

Agapé íriszem lángját láthatod,

a hitből fellobbanó parányi fényt,
nem adhatok neked Holdat, Csillagot,
ám gyújtok élet-kanócodon reményt.

Ne viszolyogj, nem perzseli meg lelked,
fáklyaként vezetlek ködös utadon,
hogy újra fellobbanjon a szeretet
szövétnekeden - ébren is álmodón.

Fáradt tested vonszold - ÉLNI - születtél,
ha botorkálva is, araszolj tovább,
hiszen fátumod jól tudja hol a cél,
vannak elrejtett karácsonyi csodák.

Most rímes-szódobozban csomagoltam,
igaz szeretettel átnyújtom neked
minden szépet, jót, amire gondoltam,
csokorba kötöttem rá a lelkemet.

Kibonthatod, benne pazar emlékek,
- gyermekévek, gyantakönnyes fenyőág,
mind, mind a tied - sorra visszatérnek -
nézd fehér ruhába öltözött az ág.

Kár mentegetőzni - puhányszipogás -
gép-fül, botladozás, millió kérdés,
erőtlenség és a kor - mind kifogás,
ha ifjúszívedben zörren az érzés.

Fahéjas karácsony elmúlik, esték
ölén alszanak a cicomás fények,
ám nem tűnik el a kibontott emlék,
ha azt, vágyódva újra felidézed.

Lapozd fel albumát, lásd meg a csodát,
tegnapokból rád mosolyog a remény,
- porka hóban találod léptem nyomát -
helyes útra visz, a benned levő fény.

Toth Enikő: Lélek-nesz