Mit mondasz Apu! 4 A karma törvénye.

 

Eljött az első kellemes tavaszi hétvége, melyet már nagyon vártam.

Édesapám ötletétől vezérelve kirándulni mentünk, csak mi ketten. Imádta a természetet s ragyogott az arca, miközben beszélgettünk.

- Jó ötlet volt ügye, eljönni most Vélem, hogy együtt barangoljunk hegyen, völgyön, s réten? – s közben mosolygott azon, hogy rímbe szedte gondolatát. Frappáns válaszom nem is váratott magára:

- Igen.

- Más hol jársz! – jelentette ki határozottan. – Barátnő?

- Előtted nem lehet titkom. Igen. Megismerkedtem egy lánnyal.

- Nem is mondtad! – teljesen lázba jött. – Helyes lány? Miket beszélek, persze, hogy az.

- Barátja van. – Apukám ment tovább. – Együtt élnek még. - erre a válaszra megállt és körbenézett.

- Nézd csak, ott egy tisztás. Kedvem lenne leülni egy kicsit.

- Rosszat mondta?- kérdeztem szeppenten.

- Dehogy! Gyere. – már el is indult a tisztás azon részére, melyet már felszárított a Nap a reggeli párától. Elővettük a pokrócot és leheveredtünk rá. A távolba bámult, majd behunyta a szemét, kifújta a levegőt és rám emelte tekintetét:

Csak képzeld el, amit mondok most. - némán bólintottam. – Van egy barátnőd. Együtt éltek már egy ideje.

Ott van mögöttetek a megismerkedés törékeny pillanata, megannyi új, izgalmas érzelem és együtt átélt szép emlékek. Megannyi tapasztalás, mit csak Vele élhettél meg s Általa vált az igazságoddá. Amitől gazdagabbá váltál.  Olyan csodák ezek, melyek sokszor csak akkor jutnak eszedbe, ha már véget ért. De átélted s belőlük is építkezett az, akivé váltál.

- Értelek eddig.

- Egy nap bejelenti, hogy úgy érzi, már nem adjátok meg egymásnak azt, amitől eddig együtt voltatok. Köszöni mindazt az időt, amit együtt töltöttetek és mindig jóérzéssel fog gondol Rád. Megölel és elmegy. Mit éreznél?

- Ha az Ő döntése, akkor fájna.

- Hogy véget ért?

- Igen. Hiányozna, Ő, és amit képviselt.

- Ez teljesen érthető. Most képzeld el, hogy a fájdalom, elmúlik. Elmúlik, mert elengedted Őt. Már nincs a gondolataidban, talán már új barátnőd van, akivel máshogy bánsz, hisz tanultál az előző kapcsolataidból. Egy nap találkoztok az utcán Vele. Örülsz a találkozásnak?

- Mindenkép, hisz nincs rossz érzésem Vele kapcsolatban.

- Annyira jó, hogy így értesz engem. – örvendezett Apukám. – Hát jó. Huszáros vágás!

Most azt képzeld el, hogy egy nap bejelenti, megismerkedett valakivel és ez a viszony már tart egy ideje, ezért elmegy.

- Ú, erre nem számítottam.

- Mit éreznél?

- Mint akit gyomorszájon vágtak.

- Itt már nem elengedni kell. Meg kell bocsájtani! S nem maradnak szép emlékek, mivel gazdagodtál, mert, ha eszedbe jut, azt fogod gondolni…

- Hazugság az egész. – fejeztem be a mondatot, elhűlve.

- Pedig nem, de bizony azt fogod érezni.

Minden szép emlék és pillanat, egy csapásra köddé válik. A kapcsolat ugyanaz, csak a vége más és ez az egész kapcsolat hatását átírja.

Ha választanod kéne, melyiket választanád? Melyik befejezést? – nem válaszoltam, csak bólogattam némán, hogy értem.

- Nem számít, hogy a lány barátja jó ember ám, vagy sem. Bár azt teszel, amit jónak látsz és én mindig szeretni és elfogadni foglak Téged, van egy nagyon fontos törvény: Ne tégy olyat senkivel, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.