Portal blogja

Üveglap vagyok már lépjél rám keményen
hátamon kosz terem nem értem nem kértem
magamnak repedtem kristályos szemedben
gyémántot rejtettem üvegként megtörten

Micsoda szentek micsoda csacsik

szóljál á nem gond, ha goromba is.

Megmondtam leszek, pikula vagyok

körém nőtt sebeket fújok, szaggatok.

Kifolyik a vér nevet a szemem

gombóc a torkom, lufi a fejem.

Tudod akartam hinni

te folyton rám hazudsz

mindenbe jobbá lenni

de érzem a full kamut

Nem tudom félretűrni

ha ököllel szívbe üt

az a sok felgyülemlik

s aztán a szembe köt..

Építek magamban kúriát 

leszek magamnak gondnok

nem laknak lakomban fúriák

brokáton gyúló napkorongok.

Kiégtem, mert úgy szerettem

kisütött sugarán a nap

kifröccsent tűzéből ettem

sült vérem megálljt harap.

Magam húzom bocskoromnak

megdermedt kérgem befed

rajtam többé nem forognak 

lesz itt rend, könyves terek.

Külső héjam réginek marad

lesz ki volt csak jobb forma

szememben elhamvadó cafat

lehelet dúl hamut pokolba...