Nagy az űr most nélküled

Kitekintek az ajtó kukucskáló részén , remélve hogy téged látlak éppen .

De csak az agyam próbálja kitölteni képzelt kopogással az űrt,amit most hagytál magad mögött. Várok, teóriákat gyártok ,és közben hallgattásra is intem a gondolataimat. Nem kelhetnek önálló életre , mert darabokra törnék a valóságot, amely pillanatnyilag igencsak ködös. Haragszom is valahol, csalódott is vagyok,de engedlek szabadon szállni. Mert vissza bírsz találni,ha igazán akarsz. Párszor megtetted már,és párszor én is.. Csak ne okozz fájdalmat, többször tört tükre vagyok a valóságnak ,és már túl sok a ragasztó,nem hiszem hogy lenne ami megköt. Egyedül az idő múlása ami leláncol ,s ez egyhelyben toporgás rohanásra késztet. Lángra lobbanok mint egy régi keret ,melybe sosem került kép a boldogságról.  

2022.07.22.