Drirava
SzemélyesA valóság inverze
Az árnyékom egy matrjoska babára emlékeztet. Elgondolkodtam, hogy vajon bennem az életem különböző szakaszai vannak-e egy-egy kisebb testben elrejtve, vagy pedig a személyiségem különböző cikkei lettek külön porciózva. Bár az is lehet, hogy csak a test, a lélek és a szellem egysége kapott különböző skatuját. Egy-egy réteg, bármennyit fejthetsz le. Olyan, mint egy hagyma. De sosem leled meg a közepét. Nem tudhatod, hogy az éned rohad-e belül, mert egyszerűen nem lehet addig lefejteni a héjakat.
Ugyanez igaz a valóságra is. Millió meg egy réteg. Nincs egyetemes igazság. S ha volna is, nem lenne elég. Előbb vagy utóbb jönne valaki, aki meglátná azt a pici kis változót, ami az egyesített elméleteket szétszedi.
De hogyan is érthetnénk meg a valóságot, ha ugyanezt magunkkal sem tudjuk megtenni? Ki vagyok? Ki leszek? Ki lehetnék? Mit érzek? Miről szólnak az érzéseim? A szívemből jönnek, vagy csak hormonális reakciók? A hormonális reakció a testem válasza. Egy tükör, ami befelé tart, de már kopik le a foncsor. Nem tudja látni a valóságot, vagy a valóság inverzét. Megannyi mérget töltünk magunkba. A mérgek válasza, amit érzek? Vagy van ideális állapot, amit az ember már nem érhet el? Vissza lehet fordítani hosszú évek természet tagadását? Lesznek válaszaim, vagy a kérdéseim tartanak életben? Ha tudatlanul halok meg, volt értelme feltennem őket? Olyan tudás birtokába akarok lépni, ami szétcincálna mindent, amit most tudok. De kaphat-e ember ily tudást? És akinek megadatott, hogy feldolgozza?
De a tudás sem valós, ha azt csak emberek következtetései alapján mondjuk valósnak. Hiába számtalan kísérlet, megannyi heuréka, a szívem csak hevesen vert. Tudást szomjaz. Szomjaz, és bár nem teljesen száraz, mintha egy sivatag közepén várna esőre. Esőre, amit még meg nem kaphat. Esélyre, hogy kilépjen a négy fal közül, mi minden nappal egyre szorosabban fogja.
Láttad a kulcsot a babában?
2024.11.26.
Nagy az űr most nélküled
Kitekintek az ajtó kukucskáló részén , remélve hogy téged látlak éppen .
De csak az agyam próbálja kitölteni képzelt kopogással az űrt,amit most hagytál magad mögött. Várok, teóriákat gyártok ,és közben hallgattásra is intem a gondolataimat. Nem kelhetnek önálló életre , mert darabokra törnék a valóságot, amely pillanatnyilag igencsak ködös. Haragszom is valahol, csalódott is vagyok,de engedlek szabadon szállni. Mert vissza bírsz találni,ha igazán akarsz. Párszor megtetted már,és párszor én is.. Csak ne okozz fájdalmat, többször tört tükre vagyok a valóságnak ,és már túl sok a ragasztó,nem hiszem hogy lenne ami megköt. Egyedül az idő múlása ami leláncol ,s ez egyhelyben toporgás rohanásra késztet. Lángra lobbanok mint egy régi keret ,melybe sosem került kép a boldogságról.
2022.07.22.
Te hogy mondanád el?
Anya nem miattad sír. Téged nagyon szeret.Csak anya nincs jól.. Anya próbál mindent jól csinálni, csak nem könnyű neki. Erősnek kellene lennie, de te is látod hogy nem az. Fáradt és fél. Fél hogy valamit elront, és nem lesz jó neked. De anyának szüksége lenne térre, életre rajtad kívül is. Szeret, de néha kérne egy órát az életéből. Egy órát amikor nem dolgozik, nem házvezetőnő, nem betegápoló. Nem anya, és nem konyhalány, vagy szakács. Amikor nem éjjeliőr, és nem szobalány. Tudom hogy nem a te hibád, és remélem te is tudod. Sosem éreztem úgy, hogy így lenne. Tényleg csak Miattad érdemes élni Életem. Csak nem akarom elrontani. Pedig már annyiszor megtettem... Lehet hogy könnyebb lenne az anyukádnak lenni, ha állna még valaki mellettem. De sajna nem. Melletted is csak én vagyok Édesem. Néha sok hogy minden csata az enyém. Könnyek között is az én mosolyom várod, s nem csak várod, megcsinálod. Áldás vagy nekem Kedvesem. S én próbálok nem az átkod lenni, próbálok szüntelen.