A valóság inverze

Az árnyékom egy matrjoska babára emlékeztet. Elgondolkodtam, hogy vajon bennem az életem különböző szakaszai vannak-e egy-egy kisebb testben elrejtve, vagy pedig a személyiségem különböző cikkei lettek külön porciózva. Bár az is lehet, hogy csak a test, a lélek és a szellem egysége kapott különböző skatuját. Egy-egy réteg, bármennyit fejthetsz le. Olyan, mint egy hagyma. De sosem leled meg a közepét. Nem tudhatod, hogy az éned rohad-e belül, mert egyszerűen nem lehet addig lefejteni a héjakat.

 Ugyanez igaz a valóságra is. Millió meg egy réteg. Nincs egyetemes igazság. S ha volna is, nem lenne elég. Előbb vagy utóbb jönne valaki, aki meglátná azt a pici kis változót, ami az egyesített elméleteket szétszedi.  

De hogyan is érthetnénk meg a valóságot, ha ugyanezt magunkkal sem tudjuk megtenni? Ki vagyok? Ki leszek? Ki lehetnék? Mit érzek? Miről szólnak az érzéseim? A szívemből jönnek, vagy csak hormonális reakciók?  A hormonális reakció a testem válasza. Egy tükör, ami befelé tart, de már kopik le a foncsor. Nem tudja látni a valóságot, vagy a valóság inverzét. Megannyi mérget töltünk magunkba. A mérgek válasza, amit érzek? Vagy van ideális állapot, amit az ember már nem érhet el? Vissza lehet fordítani hosszú évek természet tagadását? Lesznek válaszaim, vagy a kérdéseim tartanak életben? Ha tudatlanul halok meg, volt értelme feltennem őket? Olyan tudás birtokába akarok lépni, ami szétcincálna mindent, amit most tudok. De kaphat-e ember ily tudást? És akinek megadatott, hogy feldolgozza?

  De a tudás sem valós, ha azt csak emberek következtetései alapján mondjuk valósnak. Hiába számtalan kísérlet, megannyi heuréka, a szívem csak hevesen vert. Tudást szomjaz. Szomjaz, és bár nem teljesen száraz, mintha egy sivatag közepén várna esőre. Esőre, amit még meg nem kaphat. Esélyre, hogy kilépjen a négy fal közül, mi minden nappal egyre szorosabban fogja.  

Láttad a kulcsot a babában?

2024.11.26.