Télen

 

 

Télen az árnyak

 

Télen az árnyak hosszúra nyúlnak,
Már délen fürdik a fecske sereg,
Hideg a város hó szelek fújnak,
Hóember lába is beleremeg.

 

Olvad a jég heves ágy melegében,
Koldul a vágyam az éj elején,
Kalapom csordultig betelik véled,
Csúcsára ér a gyönyör hegyén.

 

Kéj heve támad a reggeli éjben,
Ébred a holnap a tegnap kegyén,
Könny-gyöngye csillog a lét tenyerében,
Lehajol érte egy szőke szirén.

 

Őszbe vegyülve fakulnak a vágyak,
Indul a fáról a fáradt levél,
Megpihen, látva a kék színű várat,
Ködből növeszthet e szárnyat, ha fél.