Tasi83 blogja

Vers
Tasi83•  2019. május 9. 11:50

Szembenézés



SZEMBENÉZÉS


Léted makulátlan, tiszta súlyát az Egészből szeretné kiszakítani a zajtalan, merengőn marcona, abszolút felnőtt: fél-életed im hamarján eltelt s hasznodat a megérdemelt boldogságra mindig mások kapták! Szűkszavú, magány-bilincsű rended elfedez! A tét tán mindig is túl nagy volt; túlélhetted, vagy megütközted marcangoló, aljas múltaból maradandó sebhelyeidet! Sokáig magad előtt is tudatosan tagadni kényszerültél. Megsértettek azok, kik bizton megígérték életek árán is vigyázni fognak rád, - hiszen embereknek nevelték őket! 


Sunyító, könnyelmű szándékok felszíne alatt még bátran kibetűzhető az érdem; lélekben esetleg mind veled maradnak! Romolhatatlan kőbe belevésett, őszinte-örök barátságaid merre lettek?! Még van piperkőc-jampec merszed dédelgetni a megbüdösödött Nirvána-Semmit, mely galád-mód feszélyez s fojtogat? Sokszor áltatod magad fél-árván már, félőrülten tudatos megkísértéseknek. Reménytelenül színvak maradsz, ha azt hiszed kétségbeesett, gyámoltalan szavaidra ma bárki is hallgat! 


Önző-makacs lelked kút-mélységeibe így esel öntudatlan, folyamatosan! Gyűlölni való, dermedt, néma csend fenyegetve les rád, közelít. A sikert nem lett volna szabad mániákusan kutatnod, mint alvilági, titkos aranyrögöt: koboldok szivárványba-rejtett kincsesládáit. Bolond költő-messiásoként inkább hagynod kellett volna miként nevetnek ki mások! – Lassan magad is egyre kívülebb kerülsz önmagad alkotta elefántcsont-önképző körödből s végtelenre szabott spirálgörbéd mélyén önmagadall szembenéz egy örökgyerek! 


Tasi83•  2018. október 14. 06:34

Kettétört parafrázisok


KETTÉTÖRT PARAFRÁZISOK

Konok kényszerek súlyosbítják álmaink! Mintha feszülő vágyakat feszítenének keresztre bennünk remélve az örök feltámadást! Szerelmi visszautasításaink echó-húrjait egyre nehezebben viseli rakoncátlan kínunk! Minden zsibbadó sejtünkbe áthasít fájdalmasan a fohász s Mindenség-mámorok édes-nyers émelygésében a dédelgető pillanatok halhatatlansága! – Boldog egymásrautaltság csupán tündérmesék habos-szirupos kiváltsága; odakint érdek-zűrzavarok tombolnak s már méreg-csókok is abszintba mártják kígyózó nyelveiket!

Tékozló-lelkek mosdatott zajai közben védtelenül bizonytalan csupán tapogathatnak kik a túlélés szabályaival is szembe mennek! Összegyűrött, sejtelmes kulisszák mögött kifestett dívák hamvas-egzotikus arcán árván sír-szorong egy kiszolgáltatott gyermek! Testetlen, fojtogató-gyilkoló feszültség ólálkodik nyársait vákuum-közegként lengi körbe! Szemcsillagok csupán csak pislogni bírnak babonázó vagyon-káprázatokra; prostituált Kornak kínálja így alantos feltörekvőknek önző kapaszkodásoknak dúsított kincseit!

Szánalmas egy Kor-lelet! Vonzó trénigekhez elefántcsontornyos embereknek sincsen már semmi kedve; végtelen térmagasságok felé törnek hírneves karrierek, míg a valódi becsületes munkát manapság már senki sem becsüli! – Becsapható hitvallásokat még most is egyre elszántabban s némán cipelni igyekszünk napra-nap! Folyamatosan kettétört parafrázisokat hallgatnak kik agymosásban részt vesznek s közreműködnek!

Tompított fénynyalábok büszke echó-gyűrűjében világító árnyék suhan át – hogy átcsírázhasson a Korok falán!

Tasi83•  2018. június 17. 06:59

Új vers



VISSZA-NEM-HALLGATHATÓ CSENDEK


Jó volna már belefáradottan Idők táguló háta mögül éberen csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit! Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek! Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is ha szándékkal menekültünk a szökött messzeségektől! Néma merengésekből táplálkozik a könnyű irgalom is! Gyermek-lelkemben sokadszor zokogó pityergések sírnak! Megkopogtatott foszlányokba még szerencsés két kézzel belekapaszkodni! 


Gyilkoló csend sokadszor szólít magához: ,,Tedd meg, mert lehet, hogy holnapok vonulatán már késő lehet!” – Kitaszított, félelmes Magány inal öregedő, aggastyán tagjaimba, s félő, hogy az örök Kedvest, ki megosztott, lüktető szívdobbanásokat ajándékozott volna nekem – már sohasem ismerhetem! – Fehéren izzasztó, babonás napfény előbb még pásztáz, majd senyveszti különös gyűrűit arcom repedéseiben: valami nagyon különös dolog történik immár! 


Fojtott parazsakként még felemelt fejjel lángolnának büszke evilági romantikák; sikeres préda-lesőként alantos hálóvetők nyűvik fogaikat! – Csendjeimben kettőzött echó-hangok felelgetnek s még most sem érzem minden összerendezett gondolatom csapong s egyre nehezebben lelheti csak meg igazi helyét! Vágyak teremtő prései is mind ellenem fordultak! Hóhér-Idők rácsozott kényszerzubbonyán ember életek vesztegelve várakoznak! Szólítják őket a semmik apró, kincses világai s minden emlék sistergő, megavasodott ajtócsapkodás; ha szólítja lelkiismeretét az ember gyakorta arca előtt meghátrál – vissza ritkán hallgatható! 


Csendek kicsinyes neszeiből tevődött össze a tudható létezések összefüggése! Létezni csupán három lépés távolsággal, ha merek – szétkapkodnának, ha hagynám kisstílű fogdmegek! 


Tasi83•  2018. június 3. 07:18

Új vers



AMBIVALENS-ÉLET



Kiéhezett csönd-ölek a Magány stigma-sebébe belemarnak, zsongó-lankadatlan kiéhezve, pusztítva mindenki mámorát! Égre felkiáltó igaztalanba eme korban mindig megmarad a néma-törődött belenyugvás! Érdekek szent-összeesküdött szövetsége s vak, evilági bosszúállások önző jogán széjjel lett lopkodva az Emberség utolsó mentsvára is; esküdött szívek martján mégis ismeretlen fogadalom az elévülés! A Hóhér-Idő már nem pitiáner igazságokért házal, hisz szándékosan lenyesték avitt szárnyait ítélkező próféta szavakkal! 


Önző-hitehagyott várásaink is egyre idősödnek bennünk s békülni már aligha tudnak! Minden Áldozat s Celeb maradandót remélve a biztos viszonylagostól! Éjszakák kísértő fényei fekete sebekkel elvéreznek míg át nem hasít az égen lángcsóvás, büszke Alkonyat! Mintha szándékos hibernált álmot aludna a Nagyvilág-tudatok ösztönvágyódásaiban tompult zsongás várakozik egyre feszült figyelemben! 


Éberen őrködő képzelgéssel csapong az összerakható gondolat is! – Álmatlanságaimban kitaszított félelmeim nincs aki felügyelve vigyázzná! Valószínűtlen valószínűség között próbálnék álmokat őrizni, ha tudnék! S önmagamban igyekszem összehasonlítgatni csalóka ábrándokat! Áthallások közt még lélegezve dobban a meghurcolt, emberi lélek: ki tudhatja még meddig?! Sóvár karriervágy s szenzációhajhász látványok rabjaként alig maradnak meg a merészek, akik még tudva merhetnek s akarnak tiltakozni! 


Az ambivalens Lét önmagának tiltakozik a felel, mikor faggatják s kérdezik egyre többen: Mikor ébredhet fel a Valóra?! – Megbotlik gyakorta a kíváncsiskodó szem is, ha körbejár; beszédes hallgatások néma csönddé gyúrják át ropogtató csontjaim…


Tasi83•  2018. május 27. 06:36

Új vers



TÖRT-SZAVÚ FOHÁSZ


Homályok zsúfolt valóságrészleteiben, felkelő hajnalok lámpagyújtógató fényei hamar eltűnnek, fogyatkoznak; mélység s magasság közt aligha létezhet kivezető út csupán kiáltó szakadékkal teli! Hangokká lényegül majd át a Tér; egyetlen szerelmes ujjbeggyel simogató-gyöngéd érintésben ott lüktet a kimondott, örök érzelem: boldogságban sugárzó, tág pupillák szökkenő percek halhatatlanságát sóvárognák vissza, amit látomások varázshatalma szándékosan torzít!


Az igazi Látók mindig megszokott, salaktalan fényben tapogatóznak s élnek! Sebezhető fájdalom még sokáig kitárja szirmát s magához szólítaná hűsége Kedvesét! Mindennapok túlélhető kálváriája ordítva csoportosul miccenő tekintetekben! – Küldetések stációi csengve bongnak fülek kagylóiban, mint elrepedt harangnyelvek kísértő szólamokban! Gyarlón elvadult teremtényeket nem hat meg bűnbocsánat! Önzőn-mohó galádul csakis önmaguknak élnek! 


Már mindenhol megannyi önző, számító kézmosó Pilátus házal önként csillagokat-bombázó gázsik fejében; magányos Golgota-emberek így válnak számkivetettekké! – Tört-hangú ítélet-rekviem fohászkodik fel méla-árvasággal az éjszakának: Senki se legyen adós-zsoldosa az alattomos kapzsiságnak! – Kézfogó késekkel mosolyogva már akárkit hátba szúrhatnak; éretten erjed s közben dögszagot áraszt Árulások csöndje! 


Mint rossz lelkiismeret kódorgok bolyongva négy fal között önző vétkeimmel: elszalasztott lehetőségeimmel naponta szembesít félelmeim képlete! Folyamatos veszély-érzet kényszerít sürgető ébrenlétre!