Tasi83 blogja

   Te nélkülem horgony vagy, titkos ellenpont. Te nélkülem Alfa s Omega titkos leánya – láncszem vagy különlegesen megsebzett félszeg lelkiismeretemben: Még most is, mikro-percek sokaságával gondolok terád – bár tudom csupa felesleggel tépem a szám, hogy legalább halhatatlan csókjaid üdvözletét, idült jókívánságokként megkapnám – bár magam is jól tudom, hogy hiába volt már szinte Minden!

Magamban mint sáros salak, melyből hajdan Enkidut míves kezek kimetszették, eggyé váltam veled, harmóniás szigetedről horgonyod vasmacskás csápjait fölvonni nem hagyhatom – még nem lehet, bárhogyan is szabadulna emlékedtől az egyetlen Szív – Te utánam élheted nyugodt-szívvel világodat, bánattól s szívinfarktusoktól mentesen, mint balzsamos éj,

ha a vulkángőzös éjszaka odavan! Odafönt a fölhasadt fekete-tinta égben, tejutak kozmosz-térképein csillagképek könnyeznek vigasztalan, miközben naponta vándorolnak! – Te nélkülem bólogató árnyék vagy csupán, hangtalanul táncolgató balerina. 

Én nem azt kértem, hogy bosszúd beteljesedjék: Vádaskodj alaptalan érvekkel, s könyörtelen eltaposd bennem lánglobbanásod izzó zsarátnokait, ahol csak érsz Sorsomnak – már aligha tehetnék ellen valamit – szervesülő alkatrésze vagy! Vér-szökőkútból spiccelő életösztön, s megkegyelmező, glóriás Megváltás! Változik minden: 

Megbocsátani kész bölcsességünk – ne is tagadd, mi mind a tapasztalatból merítettünk, s ha szóval vagy tettel balgaságokat is vagdostál hitetlenül fejemhez, - én gyermek-naivan vigasztaltalak, ha kellett! Könnyeid palotáit zsebkendőmben őrizgettem, s amíg csak csupa öröm, vagy borzongós ború voltál megfogtam kezed. Te nélkülem még lehetsz egészséges Egész- engem sárba tipor, letaglóz a Változás!

KETTÉTÖRT PARAFRÁZISOK

Konok kényszerek súlyosbítják álmaink! Mintha feszülő vágyakat feszítenének keresztre bennünk remélve az örök feltámadást! Szerelmi visszautasításaink echó-húrjait egyre nehezebben viseli rakoncátlan kínunk! Minden zsibbadó sejtünkbe áthasít fájdalmasan a fohász s Mindenség-mámorok édes-nyers émelygésében a dédelgető pillanatok halhatatlansága! – Boldog egymásrautaltság csupán tündérmesék habos-szirupos kiváltsága; odakint érdek-zűrzavarok tombolnak s már méreg-csókok is abszintba mártják kígyózó nyelveiket!

Tékozló-lelkek mosdatott zajai közben védtelenül bizonytalan csupán tapogathatnak kik a túlélés szabályaival is szembe mennek! Összegyűrött, sejtelmes kulisszák mögött kifestett dívák hamvas-egzotikus arcán árván sír-szorong egy kiszolgáltatott gyermek! Testetlen, fojtogató-gyilkoló feszültség ólálkodik nyársait vákuum-közegként lengi körbe! Szemcsillagok csupán csak pislogni bírnak babonázó vagyon-káprázatokra; prostituált Kornak kínálja így alantos feltörekvőknek önző kapaszkodásoknak dúsított kincseit!

Szánalmas egy Kor-lelet! Vonzó trénigekhez elefántcsontornyos embereknek sincsen már semmi kedve; végtelen térmagasságok felé törnek hírneves karrierek, míg a valódi becsületes munkát manapság már senki sem becsüli! – Becsapható hitvallásokat még most is egyre elszántabban s némán cipelni igyekszünk napra-nap! Folyamatosan kettétört parafrázisokat hallgatnak kik agymosásban részt vesznek s közreműködnek!

Tompított fénynyalábok büszke echó-gyűrűjében világító árnyék suhan át – hogy átcsírázhasson a Korok falán!

EGÉRLYUKAKBAN

Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban!

 Oldalalom lopakodó, ádáz-fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban!

 Reszkető állat setét, vészjósló csöndben egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést!

 Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim,

 s ott végképp már megálltak! 

Ordító veszély-érzetekben még bizton felkiáltottam s ráismerhettem önmagamra;

 csakis halhatatlan Kedvesem oldalán teremhetett volna szent Béke immár; 

engem már megkettőzött játsznyi, gyermekkori énem,

 s jó lett volna biztonságban tudni: még enyhíthetem az Ember haragját!

 - Keselyűk lökdöstek ide-oda s egyik se kérdezte: ,,segíthet-e valamiben?" 

- Égi, kozmoszi fűszálak hegyén be szívesen elrejtőztem volna én!

 Észrevétlen, mint félős sündisznózizzenő avar-kazlak barlangjaiban!

Meg kellene még találnom az Egyetlen-Egy kósza sugarat,

 mely a sötétségben egyszerre izzik s őrködik, mert védelmezni óhajt!

 Aprókra vagdalt sajt-gerezdek a két félhold-ajkak között balzsamos,

 számító éjben sugárzó lángcsóvává vedlik a boldogság is!

 - Kis szánalmas katasztrófáink ennél jobban már nem is világíthatnák meg a helyzetet:

 bejáratok szabadsága előtt mindig rokonszenvesen megtorpanunk! 

Sokaknak már az is pillanatnyi, Mennyország-öröm, 

ha nyilvános bulvár-csatornák képernyőin feltűnően rágózhatnak,

 miközben a hétvezért is törpékre kicserélik!

 Kötelék-ésszel gyakorta megvezetett a babonázó hölgy! Gorilla-arcú,

 felpumpált Kolosszus-Titánok közt már nem is érzem jól magam;

 szálkátlan, velejéig bimbódzó,

 romantikus csókokban még jó lett volna részesülni!

 Ingerült gyutacsokkal fenyegetnek kisstílű, szószártyár gennyfráterek s el kell,

 hogy jöjjön egérlyukakban bújócskázó egereknek is 

a büszke lehetőség a felemelkedésre s kijutásra!

PROFIL