Tasi83 blogja

Tasi83•  2020. június 1. 08:42

Szokatlan változás


  

   Te nélkülem horgony vagy, titkos ellenpont. Te nélkülem Alfa s Omega titkos leánya – láncszem vagy különlegesen megsebzett félszeg lelkiismeretemben: Még most is, mikro-percek sokaságával gondolok terád – bár tudom csupa felesleggel tépem a szám, hogy legalább halhatatlan csókjaid üdvözletét, idült jókívánságokként megkapnám – bár magam is jól tudom, hogy hiába volt már szinte Minden!


Magamban mint sáros salak, melyből hajdan Enkidut míves kezek kimetszették, eggyé váltam veled, harmóniás szigetedről horgonyod vasmacskás csápjait fölvonni nem hagyhatom – még nem lehet, bárhogyan is szabadulna emlékedtől az egyetlen Szív – Te utánam élheted nyugodt-szívvel világodat, bánattól s szívinfarktusoktól mentesen, mint balzsamos éj,


ha a vulkángőzös éjszaka odavan! Odafönt a fölhasadt fekete-tinta égben, tejutak kozmosz-térképein csillagképek könnyeznek vigasztalan, miközben naponta vándorolnak! – Te nélkülem bólogató árnyék vagy csupán, hangtalanul táncolgató balerina. 


Én nem azt kértem, hogy bosszúd beteljesedjék: Vádaskodj alaptalan érvekkel, s könyörtelen eltaposd bennem lánglobbanásod izzó zsarátnokait, ahol csak érsz Sorsomnak – már aligha tehetnék ellen valamit – szervesülő alkatrésze vagy! Vér-szökőkútból spiccelő életösztön, s megkegyelmező, glóriás Megváltás! Változik minden: 


Megbocsátani kész bölcsességünk – ne is tagadd, mi mind a tapasztalatból merítettünk, s ha szóval vagy tettel balgaságokat is vagdostál hitetlenül fejemhez, - én gyermek-naivan vigasztaltalak, ha kellett! Könnyeid palotáit zsebkendőmben őrizgettem, s amíg csak csupa öröm, vagy borzongós ború voltál megfogtam kezed. Te nélkülem még lehetsz egészséges Egész- engem sárba tipor, letaglóz a Változás!

Tasi83•  2020. június 1. 06:39

Megszakadó összeköttetés




MEGSZAKADÓ ÖSSZEKÖTTETÉS


Valahol szétkapcsolhatták a nyelv titkos hieroglif-párbeszédét. Valahol már minden barbár-tahó kicsinyes masszába fulladt. Mint gyermek-kismamák gyártják szorgalmas gépekként naponta inkubátorok fogságában nevelkedő babiket. Mintha valahol megszakadhatott volna már minden jelentős érzelmi összeköttetés… 


Egy másik nap talán a buszmegállóban szívmasszázsban részesíthetik azt, akiről eredetileg úgy gondolkodtak részeg, vagy drogos. Töpörödött nagymamáktól se csupaszív szánalomból vegyenek életeket mentő virágcsokrokat – ellensúly nélkül nem létezhet teremtő harmonikusság. Már egyre több helyütt inkább növekszik a kozmoszi Hiány, ahelyett, hogy tartósnak mondott együttműködéssel reformok születnének s nem csupán stróman-oligarchák gyarapodnának kőgazdagokká! 


Elharapott ígéretek sarkából kibuggyanó vér szivárog; nincs aki megvigasztalhatná anyai ösztönökkel a bennünk árválkodó gyermeket. Luxuséletmód és amerikai álom-igenlés helyett munkahelyekre volna már égető szükség ahol nem éhbérekért kaptat napi tizennégyórában a marakodó harc. – A valóság egyszerre lett leveses híg, s hazug masszaállapot. Az erős mindig megszerzi amit magának akar elnyomva a tanácstalan gyöngét. 


Minden éhező száj telhetetlen irigykedéssel ugyanazt mormogja: tartós fizetést! Reális béreket! Állandó tartósság sanda, kiforgatott ígérete mellett még most is fojtogatni kényszerül – de immáron a boldogtalan keveset. Mindenütt rétegek és ellenpólusok uralkodnak. Ki maradhat az örökös és ki a kisemmizett?! Az ismétlődő jópofizás – ha nem vigyáznak -, mindenkit lépre csal, becsalogat. Egymás lelkiismeretében betonkemény, vastag sáncokat épít a törtetés, mohó karriervágy! 


Tasi83•  2019. május 9. 11:50

Szembenézés



SZEMBENÉZÉS


Léted makulátlan, tiszta súlyát az Egészből szeretné kiszakítani a zajtalan, merengőn marcona, abszolút felnőtt: fél-életed im hamarján eltelt s hasznodat a megérdemelt boldogságra mindig mások kapták! Szűkszavú, magány-bilincsű rended elfedez! A tét tán mindig is túl nagy volt; túlélhetted, vagy megütközted marcangoló, aljas múltaból maradandó sebhelyeidet! Sokáig magad előtt is tudatosan tagadni kényszerültél. Megsértettek azok, kik bizton megígérték életek árán is vigyázni fognak rád, - hiszen embereknek nevelték őket! 


Sunyító, könnyelmű szándékok felszíne alatt még bátran kibetűzhető az érdem; lélekben esetleg mind veled maradnak! Romolhatatlan kőbe belevésett, őszinte-örök barátságaid merre lettek?! Még van piperkőc-jampec merszed dédelgetni a megbüdösödött Nirvána-Semmit, mely galád-mód feszélyez s fojtogat? Sokszor áltatod magad fél-árván már, félőrülten tudatos megkísértéseknek. Reménytelenül színvak maradsz, ha azt hiszed kétségbeesett, gyámoltalan szavaidra ma bárki is hallgat! 


Önző-makacs lelked kút-mélységeibe így esel öntudatlan, folyamatosan! Gyűlölni való, dermedt, néma csend fenyegetve les rád, közelít. A sikert nem lett volna szabad mániákusan kutatnod, mint alvilági, titkos aranyrögöt: koboldok szivárványba-rejtett kincsesládáit. Bolond költő-messiásoként inkább hagynod kellett volna miként nevetnek ki mások! – Lassan magad is egyre kívülebb kerülsz önmagad alkotta elefántcsont-önképző körödből s végtelenre szabott spirálgörbéd mélyén önmagadall szembenéz egy örökgyerek! 


Tasi83•  2018. október 14. 06:34

Kettétört parafrázisok


KETTÉTÖRT PARAFRÁZISOK

Konok kényszerek súlyosbítják álmaink! Mintha feszülő vágyakat feszítenének keresztre bennünk remélve az örök feltámadást! Szerelmi visszautasításaink echó-húrjait egyre nehezebben viseli rakoncátlan kínunk! Minden zsibbadó sejtünkbe áthasít fájdalmasan a fohász s Mindenség-mámorok édes-nyers émelygésében a dédelgető pillanatok halhatatlansága! – Boldog egymásrautaltság csupán tündérmesék habos-szirupos kiváltsága; odakint érdek-zűrzavarok tombolnak s már méreg-csókok is abszintba mártják kígyózó nyelveiket!

Tékozló-lelkek mosdatott zajai közben védtelenül bizonytalan csupán tapogathatnak kik a túlélés szabályaival is szembe mennek! Összegyűrött, sejtelmes kulisszák mögött kifestett dívák hamvas-egzotikus arcán árván sír-szorong egy kiszolgáltatott gyermek! Testetlen, fojtogató-gyilkoló feszültség ólálkodik nyársait vákuum-közegként lengi körbe! Szemcsillagok csupán csak pislogni bírnak babonázó vagyon-káprázatokra; prostituált Kornak kínálja így alantos feltörekvőknek önző kapaszkodásoknak dúsított kincseit!

Szánalmas egy Kor-lelet! Vonzó trénigekhez elefántcsontornyos embereknek sincsen már semmi kedve; végtelen térmagasságok felé törnek hírneves karrierek, míg a valódi becsületes munkát manapság már senki sem becsüli! – Becsapható hitvallásokat még most is egyre elszántabban s némán cipelni igyekszünk napra-nap! Folyamatosan kettétört parafrázisokat hallgatnak kik agymosásban részt vesznek s közreműködnek!

Tompított fénynyalábok büszke echó-gyűrűjében világító árnyék suhan át – hogy átcsírázhasson a Korok falán!

Tasi83•  2018. június 17. 06:59

Új vers



VISSZA-NEM-HALLGATHATÓ CSENDEK


Jó volna már belefáradottan Idők táguló háta mögül éberen csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit! Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek! Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is ha szándékkal menekültünk a szökött messzeségektől! Néma merengésekből táplálkozik a könnyű irgalom is! Gyermek-lelkemben sokadszor zokogó pityergések sírnak! Megkopogtatott foszlányokba még szerencsés két kézzel belekapaszkodni! 


Gyilkoló csend sokadszor szólít magához: ,,Tedd meg, mert lehet, hogy holnapok vonulatán már késő lehet!” – Kitaszított, félelmes Magány inal öregedő, aggastyán tagjaimba, s félő, hogy az örök Kedvest, ki megosztott, lüktető szívdobbanásokat ajándékozott volna nekem – már sohasem ismerhetem! – Fehéren izzasztó, babonás napfény előbb még pásztáz, majd senyveszti különös gyűrűit arcom repedéseiben: valami nagyon különös dolog történik immár! 


Fojtott parazsakként még felemelt fejjel lángolnának büszke evilági romantikák; sikeres préda-lesőként alantos hálóvetők nyűvik fogaikat! – Csendjeimben kettőzött echó-hangok felelgetnek s még most sem érzem minden összerendezett gondolatom csapong s egyre nehezebben lelheti csak meg igazi helyét! Vágyak teremtő prései is mind ellenem fordultak! Hóhér-Idők rácsozott kényszerzubbonyán ember életek vesztegelve várakoznak! Szólítják őket a semmik apró, kincses világai s minden emlék sistergő, megavasodott ajtócsapkodás; ha szólítja lelkiismeretét az ember gyakorta arca előtt meghátrál – vissza ritkán hallgatható! 


Csendek kicsinyes neszeiből tevődött össze a tudható létezések összefüggése! Létezni csupán három lépés távolsággal, ha merek – szétkapkodnának, ha hagynám kisstílű fogdmegek!