Tamás2 Blog

Előre nézünk,

Ha kell, hátra hagyunk

Minden elpazarolt

Haszontalan napunk.

A tudást megosztva

Egyre kattan agyunk,

Mert látunk s hallunk

S nem csak úgy - vagyunk.

Hullámok hátán

Már régóta evezünk,

S ha elsodor az Ár,

Mi akkor is Barátok leszünk.

2013. július 2.

Kedvesemmel a teraszon szunnyadunk,
A csend álmos hangjaiból olvasunk:
Az eső még cseppen az eresz alatt,
És távolodó dörgéssel tova halad…

Még nedves fűben fürdik a nap,
S egy kiscsikó anyjához szalad,
Csengettyű jelzi apró lépte nyomát,
A Hargita óvja otthonát… 

Népes sereg az almafán dolgozik,
Egy-egy virágon több éhes száj osztozik,
Távolban hazavágyó tehén kolompja szól,
Egy vakkantással Vezér válaszol,

Majd felsétál hozzánk a teraszra,
Hátára fekszik s magát megadja,
Hálás tekintetét simogatom…
-      Holnap mindezt hátrahagyom. 

Elindulunk vissza az Ó hazába,
Tündérkertet szívünkbe zárva,
Hogy majd ismét eljöhessünk,
A múltban új jövőt megkeressünk…

Lobban a lepel,
villan a fény,
ha Feléd terel
egy új remény.

Lelkünk szirmai
újra kinyílnak,
álmok titkai
magasba hívnak…

Adnám szívemet,
nem kell senkinek?
Messze vigyetek,
mert már nem hiszek…

Leszek, ki voltam
szép bánatomban,
hiába szóltam,
sokszor csalódtam…

Most újra lapozom
kopott könyvemet,
már nem halmozom
kéklő könnyemet…

Kell, hogy szeressek,
átadom magam,
örökké kereslek,
-      Hozzád ér szavam.

 2011. június 7.

Leskelődünk az érzelmeink árnyékából,
S azt hisszük más nem látja a nagy távolságból,
Pedig ez mind mi vagyunk,
Csak szeretünk s a jelenben maradunk.

Ki mondja meg, hogy mit tegyünk,
Kit érdekel, ha minden mindegy, hisz szeretünk.
Látunk és vágyunk minden gáton át,
Szerelmünk áthatol minden láthatárt.

2010. május 26

A Hargita lábánál megpihenve,
Betértünk egy Tündérkertbe,
Ámultuk, bámultuk a csodát,
Hogy az emberek mily ostobák:

Élhetnék itt életük javát,
Megcsodálva a Hargita hajnalát,
Távol a város zajától, csendesen,
Ahogy a Jó Isten teremtett: szerelmesen.

Szeretve a nappalokat, bármit hoznak,
Szeretve az éjszakákat, bárhogy fogynak,
- Csíksomlyói Szűz Mária lépteinket követte,
S életünket egy új mederbe terelte…- 

A Tündérek kertjében sétálva,
Álmodozva egy otthonra találva
Töltöttünk el egy gyönyörű hetet,
S ha rá gondolunk, szívünk mindig nevet!

Dicsérje a Jó Isten a gazda kezét,
És sokáig tartsa meg egészségben az Ő nejét,
S várjuk újra a pillanatot,
Mikor ismét látjuk ez áldott lakot!

 Ivó, 2010. május 23.