Tamás2 Blog

A Szeretet asztalánál

néhány morzsa gurul Feléd,

Talán mert boldoggá tetted

mások életét...

Kicsit virágot szednék Neked,

Mikor ajkad sandán nevet,

Kicsit magamba zárnálak,

Mikor annyira, de annyira vágynálak.

Kicsit fognám törékeny kezed,

És csak nézném gyönyörű szemed.

Kicsit megpihennék karodban,

Mikor kételyek gyötörnek álmomban.

Kicsit Te lennél az Egyetlen,

Mikor hagyod, hogy szemem nevessen.

Kicsit azt hinném, hogy Veled vagyok,

Mikor virágok közt egy csókot hagyok!

Hajnali derengésben pillantásod,

Miközben álmok ölelését vágyod,

Reggeli szélben hajad lebbenését,

Csak épp kicsit, hogy mások el ne érjék,

Déli napsütésben Első mosolyod,

Amint az Árnyéktól nekem ellopod,

A parton elmosott lépteid nyomát,

Mikor megérzed az óceán csókját.

Virágnak az illatát,

Szemednek a csillagát,

Napfénynek színeket,

Lopott csóknak ízeket.

Lábadnak a lépteket,

Az elpazarolt éveket,

Az ölelésnek szenvedélyt,

Szívünknek egy szép reményt.

A hajnalnak harmatot,

Az órának perceket, mit elhagyott,

A fáknak üde, zöld lombokat,

Mely eltakar és megértőn bólogat.

A mondatnak hiányzó szavakat,

A pillanatnak emléket, mi itt marad.

Az érintésnek vágyakat,

Hogy mindig boldognak lássalak.

Fehér szőnyeget terített a hóvirág,

Sárga özönnel üzen az aranyeső,

Bimbókat bontogat a tulipán,

Avart temet a zöldellő mező.

Barackvirág illattal ébresztelek

Hosszú téli éjszaka után,

Újra kéken virradnak a reggelek

S a hajnal rám ölti legszebb ruhám…

2017. 03. 29