Talponálló

Egyszersmint holnemlesz, kék sortban, pasztellben

mászkáltam otthon, mert nem volt más klassz tervem.

Bambultam, ahogy sűlt galambot néz héja.

Bevillant tíz tojás kipingált mészhéja.

Tudtam, hogy van erről vers, vagy egy tré mese,

amiben puttonyt hord a mező prémese.

Az emberek ilyenkor vidámak, ittasak.

Kileng a képből a karjukon vitt tasak.

Felkaptam én is az ünneplőt, bár inkább

úgy mondom, letoltam pár sonkás pálinkát.

Este már bárányos sztorikat ellettem,

Az elmúlt évek megtanítottak rá, és mostanra véglegesen beérett, rutinossá vált az a mozdulat, ahogy törlöm magam. Aki le szeretné menteni, az nem tudja. Ez nekem olyan intim. Az egyetlen felvétel csecsemőkoromban készült, fekete-fehér, és talán nem is törlöm, inkább csak csapkodom magam azzal a ronggyal.

A kiszolgáltatottság
fájdalma mart.
Éreztem, nemsokára
dalt írok majd.
Harapósat, mint kutyák
közt a harci.
De hogy ilyen is lett,
az mind, mind
Pécsi Marci, Pécsi Marci.
;)

http://www.netversfeszt.hu/2013/varotere m2013/_dalok/PecsiMarcell-LevaiAttila-Ta li.htm

- Cickóm, cickóm, vagyon-e, szép lányom?
- Vagyon, vagyon, de mihaszna vagyon.

- Változz meg. A vérszagot

ne akard. Mért szah-ot

bántod? - Tű, akadj el.

Az oviban a jellem (egy „l”)

Lakat volt, ma rámszabott

gúnynév lett. - Talán Szabót

okolod, ki pulitzer?

( A menjen vagy a ne menjen nyer?)