Talponálló

Leolvadok ebben a márciusi szélben.
Le a betonra, mintha nem lenne más
dolgom, mint kitölteni magammal a
repedéseket. Nem nézelődöm soha.
Rossz hatással vannak rám mások
betegségei. Tudok a tavaszi hámlásról,
és az összes allergiáról, amit okoznak
a rügyek, de hidegen hagy az egész.
Értem ne nyúljanak elkapkodó kezek,
én sem találgatom évek óta, hogy mit
rejt egy-egy ajtó alatti árnyék. Tágas
és teljesen megtisztított terület kell,
hogy mindenfelől átjárjon az üresség.
Ha télen jól feltöltődik az ember, nem
érheti váratlanul semmilyen lecsapódás.
Berögződik végre az érintésvédelem. Bár
fejben sok dől el, de ha elég szeretetet
présel ki belőlünk az ünnep, elviselhető
lesz a biztonság a következő karácsonyig.
Kis tanulással visszafordítható a megrémült
pózokba, panaszokba fektetett energia, és
veszteségek nélkül forrósít fel a legkisebb
súrlódás is. Aki viszont nem képes évente
így megújulni, vagy bármilyen más módon
hasznossá tenni magát, az pazarló, és nem
érdemli meg a tavaszt. Az nem is él igazán.
Csak csapong.

Ha már minden terület telibepisált,
nekem még mindig itt van ez a
very depis art.

Új alsónacim lett, beckhames.

Akartam, hogy végre nekem ess.

Kérdezted: „Domb az ott?”

S végleg lelombozott,

hogy neki XL, mi nekem S.

csak nyöszörögtél te is eleinte
mint a drótkötél rosszul felcsigázva
de a harmadik kör után jött hogy belement a
félretett pénzed a kurva pécsi házba

aztán a sört szidtad hogy olyan mint a pisa
és nem azért jöttél hogy befordult pasit láss
mondtad hogy rémálma de a reménye is
a már sínen levőnek a kisiklás

én arról meséltem hogy ki lakik alattam
közös barátunk és harmadjára lett nős
humorosnak szántam hogy pár dolgot eladtam
egy maradt mindenből csak a fedezékem kettős

a szemekből láttam most a segged lesz porondon
a barázdáid száma meg hogy kéne egy új orr
és hogy mit szerettem egy ilyen bolond nőn
a melled viszont oké csak félsz hogy kiújul

még azt mondtad semmi amit az akkori pénz ért
meg a divatból felszedett pár lekopott fazon
végül magamhoz hívtam a ráérős pincért
lassan kiderült hogy mennyivel tartozom

Kérdeztem reggel egy kancsal nőt:
- Csókolom, ilyenkor van csarnok?
- Persze. Egy csincsillát
vettem most. Fincsin lát.
Jó piac. Mindennel csencselnek.