Talponálló
VersTalpas 2011. február 17. 05:10
Átok
Dühből ölt ez a szörnyű lény, mert ölnie kellett.
-Más fajokat, csúf, vértelen isten, mondd, minek ellett?-
Pezsdül a vére, ha hús szaga száll, és nyílik a karma.
Mámora őrli, de ösztöne csábít párviadalra.
Éjszaka, éhség, százezer év sora, büntet az étvágy.
Börtön a teste, de űzi tovább, és mozdul a négy láb.
Nappali álmán nem vicsorog már, ringat a vérágy:
Ritmusos ünnep, kínjai szűnnek. Tátog a kamra
átalakult, hűlt szíve helyén, s egy tőrt kiemelnek,
s lángba borítják gyilkosukat, mint tört hiedelmet.