Talponálló

Irodalom
Talpas•  2011. február 19. 08:18

Az öröm soha nem illan

Testvér, kérlek, állj ide mellém!

Óborok zamatát ízlelgesd velem.

Tompán tűnődöm" - szavával ezt felelném,

Ha szerény szobáját járná kóbor szellemem.

 

Átkozott idő, hány tört sorson ível át..

Rá miért várt csak bús, rövid szerenád?

Pompa lett a pofon, gyémántkövessé vált a szomorú út.

Áradjon testvér az íz ereiden át!

Deleje örök, más többé nem fon ily "sugárkoszorút".