Talponálló
IrodalomTalpas 2011. február 19. 08:18
Az öröm soha nem illan
Testvér, kérlek, állj ide mellém!
Óborok zamatát ízlelgesd velem.
Tompán tűnődöm" - szavával ezt felelném,
Ha szerény szobáját járná kóbor szellemem.
Átkozott idő, hány tört sorson ível át..
Rá miért várt csak bús, rövid szerenád?
Pompa lett a pofon, gyémántkövessé vált a szomorú út.
Áradjon testvér az íz ereiden át!
Deleje örök, más többé nem fon ily "sugárkoszorút".