Talponálló

Nyuszi rohan a rertérről,
de elkapja a reptérőr:
- Hiába is futsz. Ott
fogadják már a reptéről
nem oly híres struccot.

- Ne legyél már igénytelen.
Hozhatnál egy edényt alám.
Mi van, le se méred?
A nők szerint idén talán
lényeges a méret?

Valami történt, mert csak havonta egyszer álmodom versekről, és akkor is úgy érzem magam, mint egy lakótelepi Ikarosz, akinek arra az egy éjszakára kiélesedik a szálljfetisizmusa. Még jó, hogy az van az ajtóra írva, hogy fszt. 3.

nem tudok felmutatni semmit
kimutatni meg pláne nem
a nőket sem értettem soha
hogy miért bukik rám e nem

az asztalra se teszek le sűrűn
ha mégis hát az meg habzik
de olyan kedvesen kéred
jó rendezzünk bazmeg lagzit

úgyis rég láttam anyádékat
nekem csak srácok plusz tesóm
nővéredet is hívd bátran
már rég nincsen hozzá gusztusom

jó lesz így tudod a férfi
ha dolgozik teper lesz telek
kocsi meg kaja és havi
háromszor leterpesztelek

Hát nem vagy a szívembe zárva, Valentin.
Ilyenkor durvább, hogy árva a lentim.
És jönnek csőstül a képeslaprizsák. Oké.
Meg minden tisztelet a szerelemzsákoké,
hiszen naponta elkap az a láz, de hiába
képzelem magam Miss Malaysiába,
ezzel csak átverem a tesztoszteront.
Jó, igaz, a vérbőség ezt-azt elont,
de ha felér, az agyam a blokktól vauzik,
rohannék Csernustól doktor House-ig.
Szerelem, te kacsábbnál kacsább hitel,
hogy válogass. De tényleg, ma ki csábít el?

Akárhogy csűrjük a dolgot, a kezdés volt maga a túlélés, de kétségtelen, hogy te voltál a legjobb a lányok közül. Sőt, te voltál az egyetlen, aki bevállalta a hátsó sort, és ezzel együtt a hátrányait is. A legtöbb tanárnak ez a hallgatólagos ülésrend megválasztás kézenfekvő megoldást jelentett. Könnyebben foglalkozhattak a tudásra éhes diákokkal, mi meg halkan csatázgattunk, így nem esett csorba senkinek a becsületén. Ők szinte mindent megpróbáltak.

Veled meg egyre közelebb kerültünk, bár a járás szóban sokkal több humort fedeztünk fel, mint romantikát. Belőlünk lett az iskola egyetlen nem járó szerelmespárja, de szerintünk meg a többiek voltak éretlenek a játszáshoz. Azért furcsa, hogy a kezdeményezést mennyire nem tudtuk átmenteni az életünkbe, miközben minden nap pénzfeldobással döntöttük el egy elvileg kétesélyes logikai játék végkimenetelét. A nevet te módosítottad krumpli-ikszre, de nekem jó volt így, mert állandóan a karikával voltál, én meg tudtalak a saját találmányoddal cukkolni, hogy megint bezsákoltalak. A legjobb kontrád az alsótrécsei iximixizés volt, akinek újfent megmutattad, hogy ki a ghóf és ki a pavaszt.
Azóta se jöttem rá, milyen kapcsolatnak nevezhetik a miénket, de sokszor nem a feldobott kétforintost bámultam, hanem hagytam, hogy az arcod árulja el az eredményt, és ha nem neked kedvezett a szerencse, már meg is jelentek a harci ráncok. A játék szakértői biztosan cáfolnák, de mi úgy hittük, csak rontással, elnézéssel nyerhet a védekező játékos, és olyankor dupla figyelemmel, makacs vadászok módjára karcoltuk a jeleinket.

Nagyon kevés fénykép maradt rólad. A tablón magamat retusált Ken-nek látom, te meg sírógörcsöt kaptál volna, ha akár gondolatban is lebarbizlak, de azért néha megnézegettelek. A hozzám eljutó híreket nem tudtam a megfelelő helyükre tenni, vagy nem akartam. Mindenkinek kell egy független, korlátlan szabadidővel rendelkező játszópajti, ennek nincs köze életkorhoz, vagy csak én látom ilyen flúgosan a világot.
Talán te is érdeklődtél, de engem valahogy nem kebelezett be ez a „mutassuk meg mivé cseperedtünk” virtuális világ, és már az elején kiderült, hogy a százezer trükkös szobán átcsusszanó játékokhoz sincs semmi érzékem. Így viszont van időm enni, virágot locsolni, és néha megborotválkozom.
Bátyámon keresztül tudtam meg a hírt, de természetesen itt vagyok, és időben érkeztem, hogy észrevétlen tudjak maradni, bár ez csak valami téves, belső beidegződés lehetett.
Apádtól nem várhattam el, hogy ennyi idő után felismerjen a kézfogásnál, öcsédet pedig nem tudták rávenni, hogy végig részt vegyen a szertartáson, hirtelen eltűnt a tömegben.


Itt ülök megint a leghátsó padban, talán ha hárman maradtunk. Nem tudom, mivel keveredő virágillatot érzek, és lassan tudatosul, hogy ez a hülye túlélés meg a kezdés joga nem hagyott három napja békén. Most meg ezek a fatámlán lévő karcok, ahogy kockákká rendeződnek. Az érzésből tudom, hogy gyűrődnek a ráncaim, de ez más, mint a harci makacsság. Talán csalni is szeretnék, és olyan tesze-tosza a kezem, mintha lenne bármi jelentősége, hogy hova teszem az első ikszet.