Kedvenc idézeteim

Tad•  2013. július 20. 12:14

Mi érdekel, és mi nem

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni
vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod, hogy őrültnek tűnj
szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, elérted-e már
fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy
összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat, és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni,
az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk
óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és,
hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton
állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után,
megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek mindazt megadd, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a
társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

(Oriah – indián törzsfőnök)

Tad•  2013. július 16. 02:30

Nagyanya megvalósult jóslata

"Grjasznov a csizmája leszakadt talpát varrta össze egy dróttal és füstös, rekedt hangján, anélkül, hogy határozott személyhez intézte volna szavait, mesélni kezdett:
- Amikor kicsi voltam, télen odakúsztam a kemencepadkán a nagyanyámhoz (felül volt száz esztendőn). Tapogatódzó kezeivel tetűket keresett a hajamban, és azt mondta: "Kedvesem, Maximuskám! A régi időkben a nép nem úgy élt, mint most...
Jól élt, igazságos törvények és szabályok szerint és semmi rossz nem érte a népet.
De te, kedvesem, olyan időt fogsz megérni, amelyben a földet dróttal csavarják
körül, az égen vascsőrű madarak fognak repülni és emberek után fognak
csipkedni, mint ahogy a varjú a dinnyét csipegeti... És a tenger fogja elárasztani az
embereket és testvér ellen fog fordulni, fiú apa ellen... És egyetlenegy ember se
fog megmaradni, mint ahogy égés után egyetlen fűszál se marad meg..." - Nos, -
folytatta rövid hallgatás után Maxim: - minden úgy történt, ahogy ő megjósolta:
feltalálták a táviratozást: - ezek a drótok! A vasmadarak a repülőgépek! Hány
testvérünket ölték meg. És az éhség is jön még!"

(Mihail Solohov: Csendes Don – Benamy Sándor fordítása)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom