Gondolatok

Kösz az újságot, nagyon örülök, hogy berakták egy versemet.

Nem tudom, ki küldte be – remek meglepetés volt!

Olvasom, jé, de ismerős valahonnan!

- Lüke, hisz az a te versed! - nevetett Márti.

(Affene, folyton röhög a dolgaimon!)
- Komolyodjááá mááá! - de hiába mondom, fuldoklik, lilul, hasát fogja... és nem bírja abbahagyni.

Na, emiatt zúgtam bele, asszem.

Mostani nagy kedvencem:

Johann Sebastian Bach: D-MOLL Hegedű-Partita

Ez az egyik a 3 partitája közül (a másik kettő: h-moll, E-dúr)
A szvittel ellentétben a partita alapvető világi tánctétel-típusokat (allemande,
courante, sarabande, gigue) használ fel és kiegészíti más tételekkel. Ezt a művét
egy hatalmas méretű záró tánctétel, chaconne egészíti ki.

Az első 4 tétel formája 2 részből áll, megismétlődik mindkettő, és az első rész
mindenhol a d-moll V. fokán zárul. A 2. rész az első motivációinak többé-kevésbé
szabad változata.

A chaconne időtartama közel azonos hosszúságú, mint az első 4 tétel együttvéve.
Egyetlen 4+4 ütemes téma variációira épül. Hol a téma basszus-szólama, hol
ritmikus lüktetése, hol harmoniái térnek vissza a lehető legnagyobb
változatossággal, szabadsággal. Hangnemileg pedig a chaconne variációi 3 tömb:
d-moll, D-dúr, végül ismét visszatér a sötét, szenvedélyes d-moll, egyre feszültebb
variciói még egyszer felidéznek néhány karaktert a forma korábbi részéből, nagy
tetőpont, majd visszatér a téma, hogy lázadó, barokkos pátoszával, szomorú
szenvedélyével lezárja a tételt és a partitát.

Ez az egyik olyan műve, mely teljes egészében fennmaradt.
A címoldal szerint kíséret nélküli szólóhegedűre írta ezt a művét. Itt kapcsolódnék
Mendelssohnhoz, kapcsolatára Bachhal: a chaconne tételhez zongorakíséretet írt.

Az akkori, barokk hegedűt félhanggal mélyebben hangolták, halk volt,
félhangokban gazdagon zengett. Hiányzott belőle az érzelmi túlfűtöttség, szinte
absztrakt volt előadásmódja, mert a vibrato-effektust kevesen használták.
Az akkori vonó tulajdonságai miatt pedig az egyes hangok egymástól finoman
elválasztva szólaltak meg, ami az akkori előadásnak könnyed, levegős, áttekinthető
jelleget adott.
Éppen ezért ez a darab is mai hegedűn, mai vonóval erőteljesebb és nagyobb
hangon szólal meg, az előadásmódja érzelmileg feszültté válik.

Az első tétel: Allemande.
Lassú, ünnepélyes. Karakterét erőteljes pontozott ritmusai, egyenletes tizenhatod-
képletei, feszült motívumai, fürge, barokkos figurációi határozzák meg.
A magas és mély húrok között gyakoriak a "rejtett", megosztott többszólamú
részletek.

2. tétel: Courante
Páratlan ütemű, fürge francia tánc, egyenletes nyolcad mozgás, finoman szökellő
pontozott ritmusképletek.

3. tétel: Sarabande
Lassú (a cikluson belül a leglassabb), hármas ütemű, méltóságteljes tánc.

4. tétel: Gigue
Ez a kedvenc részem a műből. Kelta eredetű tánctípus, gyors tempójú, 12/8-as
metrumú, népi táncként ma is ismerik a brit szigeteken. Ritmikája egyenletes,
trocheikus lejtésű, persze különböző figurációk köntösében.

Kísérletezem vele... szeretném eljátszani gitáron.

Ökörködtünk barátommal - katona volt éppen.
Rímbe szedtük, jót nevettünk,
azt gondolta, küldjük el -
rosszkedvetek elűzendő,
nagy nevetésre ingerlő -
ám valaki másnak nézte:
torz léleknek, humor helyett.

Mondd... igaza lehet?

:D :D :D

Nevetnél már? Hasad fogva?
Fetrengnél a szőnyegen?
Nos hát... begépelem. Legyen!

Őrmesterünk a következőket jelenti:

Áldozatunk tovább taposták a sárba, heh, be remek móka,

emiatt fúlt szegény Mikes bele Rodostóba.

Hat pár zoknim lukas éppen, nincs hetedik, kérek szépen.

Álomgyár, mert álmodhatsz, halálgyár is, meghalhatsz.

Életed nem vágom zsebre, másoknak van erre mersze.

Körlevéllel üzengethetsz, engem mégse, meg nem lelhetsz.

Áldozatod sosem leszek, bár a földbe bedöngölhetsz.

Ezt már írtam, nem lapoztam, helyem sehol nincsen mostan.

Vendégeim rég elmentek, takarítsanak hát kendtek!

Írok mást is, nem csak verset, néha szunyókálok, s egyek?

Hatökörről becézés jut eszembe, nézz hát mélyen bele a fél szemembe!

Másikat csúf kötés takarja még el, mert te engem politikusnak nézel?!

Vagyok én már minden a te szemedben, mikor leszek kedves lény a szívedben?

Vagy már erről lemondhatok végképpen, őrmester úr elemzi csekélységem.

Baró lenne szövegelni vég nélkül, de a dühtől szép arcod majd elzöldül!

Idegedre mentem, netán gyomrodra? Mert a színed setétedik, apróra!

Jelentésem ezért ezzel lezárom, csúf mosolyod torz pofádon... megvárom!

Az rendben, hogy odi et amo - dialektika -, de
nálam amo legyőzi odit.