Torz humor

Ökörködtünk barátommal - katona volt éppen.
Rímbe szedtük, jót nevettünk,
azt gondolta, küldjük el -
rosszkedvetek elűzendő,
nagy nevetésre ingerlő -
ám valaki másnak nézte:
torz léleknek, humor helyett.

Mondd... igaza lehet?

:D :D :D

Nevetnél már? Hasad fogva?
Fetrengnél a szőnyegen?
Nos hát... begépelem. Legyen!

Őrmesterünk a következőket jelenti:

Áldozatunk tovább taposták a sárba, heh, be remek móka,

emiatt fúlt szegény Mikes bele Rodostóba.

Hat pár zoknim lukas éppen, nincs hetedik, kérek szépen.

Álomgyár, mert álmodhatsz, halálgyár is, meghalhatsz.

Életed nem vágom zsebre, másoknak van erre mersze.

Körlevéllel üzengethetsz, engem mégse, meg nem lelhetsz.

Áldozatod sosem leszek, bár a földbe bedöngölhetsz.

Ezt már írtam, nem lapoztam, helyem sehol nincsen mostan.

Vendégeim rég elmentek, takarítsanak hát kendtek!

Írok mást is, nem csak verset, néha szunyókálok, s egyek?

Hatökörről becézés jut eszembe, nézz hát mélyen bele a fél szemembe!

Másikat csúf kötés takarja még el, mert te engem politikusnak nézel?!

Vagyok én már minden a te szemedben, mikor leszek kedves lény a szívedben?

Vagy már erről lemondhatok végképpen, őrmester úr elemzi csekélységem.

Baró lenne szövegelni vég nélkül, de a dühtől szép arcod majd elzöldül!

Idegedre mentem, netán gyomrodra? Mert a színed setétedik, apróra!

Jelentésem ezért ezzel lezárom, csúf mosolyod torz pofádon... megvárom!