TaNiaNieDh blogja

Ártatlanok szenvedik a bűnösök vétkeit,

Mert vannak, akik nem gyónják meg soha sem bűneik.

Így emészti fel a világ, azt a kevés érző embert,

Mert nincs már, aki gyógyítsa a sok vérző sebhelyt.

Angyalaink feladták, túl sokan vagyunk mi rosszak,

Az idő megállt, mégis.. az értékek elkoptak.

Könnyes szemmel tekint le ránk, ha van valaki odafent,

Minden amit eltervezett, csak egy hatalmas nagy hiba lett..

Nőnapi köszöntő ez, szívből jövő szóval,

Férfiak hálája ez, mi nem csak üres sóhaj.

Minden egyes nap hálát adunk értetek,

Amiért folytonosan minket óvtok, féltetek.

Anyáinknak köszönjük, hogy életünket adták,

A velünk való bajlódást, ők soha meg nem unták.

Fáradhatatlanul gondoskodtak, s minket neveltek,

Mindennap áldozatot hoztak, szeretetükkel felemeltek.

Nővéreink, akik bár szinte velünk együtt nőttek,

Tőletek tanuljuk meg, hogy kell lenni hősnek.

Legeslegjobb barátaink elsősorban ti vagytok,

Ha bajban vagyunk, még tanácsot is ti adtok.

Feleségeink, társaink, akik mellettünk állnak,

Bárhol járunk, kizárólag veletek szépek a tájak.

Köszönjük a szerelmet, a család meleg otthonát,

Reméljük, hogy veletek érjük el életünk alkonyát.

Nagymamáink bölcsességükkel az élet útján vezetnek,

Olyan emlékeket adtatok, mit soha el nem vehetnek.

Lányaink is tanítanak, köszönjük a csodákat,

Ti vagytok, kikért apátok akár ész nélkül is kockáztat.

Hálásak vagyunk tehát minden Nőnek,

Ki életünkben szerepet játszik,

Büszkék vagyunk rátok mindenkor,

Ha ez néha nem is látszik.