Ateista (kelt.: 2025. január)

Ateista I.

_________

Nincs mennyország, nincs pokol, nincs isteni terv,

Csak a semmi, a végtelen, a sötét, amit lelsz.

A csillagok ragyognak, de ezek nem isteni kezek,

Csak a természet játéka, mi ha kell, haza vezet.

A Föld forog, a Nap süt, az idő telik, az élet virágzik,

De nincs teremtő, nincs cél, nincs végső út, mi majd elválik.

Az emberi létezés csak egy véletlen, egy pillanat,

A semmibe veszünk, mint homokszemek a szél alatt.

Nincsenek csodák, nincsenek válaszok, csak kérdések,

A tudomány, a logika, racionalitás ép ésszel.

A hit egy illúzió, menekülés a valóság elől,

A tudás a szabadság, nem léteznek énekek a mennyből.

Az élet rövid, törékeny és illékony, mégis oly csodás,

Csak élvezzük a pillanatot és hagyjuk az agymosást.

Ne várjunk csodákra, ne reménykedjünk a túlvágban,

Éljünk a jelenben, a mában, a valóságban.

__________________________________________

Ateista II.

__________

A világban, hol gyerekek éheznek,

Sírva kérnek kenyeret,

Hol van Isten? Miért nem segít?

Miért nem érez kegyelmet?

Ahol betegek szenvednek, háború dúl,

S a remény csak sovány vigasz,

Mondd meg nékem, hol van Isten?

Ki ennyi embert szenvedni hagy.

A földön vér folyik, könnyek patakokban,

Félelem, kétségbeesés, szívek darabokban.

A szegénység hideg ölelése a lelkeket fagyasztja,

A remény halvány lángját is gyorsan  kiapasztja.

Nincs vigasz, nincs menekvés, csak a sötét mély,

Hol a fájdalom uralkodik, csak a bánat él.

A betegek szenvedése, a halál árnyéka,

A világ sötét képe a reményt elpusztítja.

Hol van az ígéret, a segítség, a kegyelem?

Nincs válasz, a fájdalmam csak szépen csendben lenyelem.

Mégis miben vagy kiben higgyek, ennyi szörnyűség láttán?

A válasz egyszerű: Szerintem Isten maga a Sátán!