T.Zia blogja

Fáj a fejem,

szemem csipás.

Zúg a fülem…

mindenki más

kerüljön el

jobban teszi.

Csak te maradj

velem. Köszi.

Tudod, néha már úgy érzem,

Felesleges írogatnom.

Hiszen írni nem nagy érdem,

Nekem nincs mit fitogtatnom.

 

Amit érzek, azt lejegyzem.

Ennyit teszek, semmi többet.

Magam adom, nem fényezem

Túl azt, milyen jó egy ötlet

 

Amiatt, hogy benne vagyok,

És nem sírok azért, mert nem.

Többet sajnos nem adhatok,

Mint amim van, hidd el nekem,

 

Nem célom az ámítgatás,

A csalást pedig utálom.

Jó játék az írogatás,

És míg élek, szívvel játszom.

 

Azt írom, mi nekem tetszik.

Nem erőszak, és nem kényszer.

Csak az elmémmel vetekszik

A tudatom egyszer-kétszer,

 

De nem vészes, el nem válnak,

Csupán egymást tréningezik.

Néha engem meg se várnak,

Félkész verssel idegelik

 

Környezetem, és világom,

Ami bennem él és virul.

Nincs értelme mást kívánnom.

Minden versem hozzám simul.

 

Siránkozó

Panaszkodás ma kenyerem.

Italom épp sovány vigasz.

Gyengeségem nem szeretem,

Sajnálkozás? Visszariaszt.

Mégis, mégis, most az egyszer

Kijelentem:szar az élet.

Üdvözüléshez, ha ez kell,

Rajtam ne múljék. Beszélek.

Anyám gyenge volt. Rég halott.

Negyvennégy volt, eltemettem.

Apámra más sose hatott,

Csak az ital. Megvetettem.

Korán szültem meg a fiam,

Pedig kicsit túl is hordtam.

Nem ezt látja álmaiban

Senki lánya. Leány voltam.

Herceget nem láttam soha.

Persze igaz, nem is vártam.

Talán szerethettek volna,

De én mindig ellenálltam.

Néhány békát megcsókoltam,

Egyikük se lett királyfi.

Királyleány sose voltam,

Hát mit lehetett csinálni,

Szereztem egy pecabotot,

És férjet fogtam magamnak.

Letudva e feladatot

Szólíthatnám az uramnak,

De csak egy úr van. Az Isten.

Meg is szokott néha verni.

Történt velem is sok minden,

De nem bírnám elviselni,

Ha még tovább ecsetelném

Mikor mi volt a sirámom.

Tudom, én is megtehetném,

De hidd el, nem ezt kívánom.

Pankrátor a függöny mögött

Hé! Sz-sz! Figyu...

Igen te, a vörös ingben.

Tudod, az most a szitu,

Hogy én állnék most

Ott a ringben,

Látod? Ott. 

Ne mondd, hogy persze...

Csak kimentem a toalettre,

És, amint láthatod,

Ellopták a mezem.

Nem vicc, 

E függöny mögött

Takarja el kezem

Szinte mindenemet.

Nem, nem a számat.

Hát nem érted?

Míg vécéztem

Ellopták a ruhámat!

Hogy le miért vetettem?

Az titok. 

Jó, elmondom.

Néha már a vizeléssel

Akad egy kis gondom.

Röhögj csak.

De hidd el,

Nem vagyok akárki.

És, ha én nem lennék,

Ki kéne találni.

Jin Fa

 

Néha nem látom a fámtól jól az erdőt.

Önmagam használom, mint nap és esernyőt,

S szitaként szűröm a világot magamon

Át, és a zaccot is boldogan fogadom.