Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Töprengő :)
T.Zia 2018. április 19. 11:43
Tudod, néha már úgy érzem,
Felesleges írogatnom.
Hiszen írni nem nagy érdem,
Nekem nincs mit fitogtatnom.
Amit érzek, azt lejegyzem.
Ennyit teszek, semmi többet.
Magam adom, nem fényezem
Túl azt, milyen jó egy ötlet
Amiatt, hogy benne vagyok,
És nem sírok azért, mert nem.
Többet sajnos nem adhatok,
Mint amim van, hidd el nekem,
Nem célom az ámítgatás,
A csalást pedig utálom.
Jó játék az írogatás,
És míg élek, szívvel játszom.
Azt írom, mi nekem tetszik.
Nem erőszak, és nem kényszer.
Csak az elmémmel vetekszik
A tudatom egyszer-kétszer,
De nem vészes, el nem válnak,
Csupán egymást tréningezik.
Néha engem meg se várnak,
Félkész verssel idegelik
Környezetem, és világom,
Ami bennem él és virul.
Nincs értelme mást kívánnom.
Minden versem hozzám simul.
T.Zia2018. április 20. 09:44
@Pflugerfefi: Igaz...kényszerbeteg vagyok...és alvaíró is :)
T.Zia2018. április 20. 09:43
@merleg66: Köszönöm :)
T.Zia2018. április 20. 09:43
@Itas: :)
Pflugerfefi2018. április 19. 21:45
Megfogalmaztad, írni kell mert muszály!
Aki nem tudja megfogalmazni gondolatait az nem ír
ilyen verset!
Tuti!:)
merleg662018. április 19. 21:07
...így igaz...írj még sok ilyet...szeretettel gratulálok.
Itas2018. április 19. 12:10
Az utolsó sor :)
Ott a lényeg.