Tett S

T.Zia•  2018. január 26. 12:30

Nem panaszkodom, rég cipelem mit szoktam.

Néha érzem csak magam elhagyatottan,
És értem én, hogy már túl némák a szavak,
Csak egy kicsit fáj... ha csalónak tartanak.


Nem hazudok szépet, nem hízelgek, így van?
Nem volt fontosabb szereplő álmaimban,
Sem egy, sem száz, senki. Ezért nem értettem,
Miért, mi bűnöm volt, hogy ezt érdemeltem...


Ma már mindegy, a seb gyógyult, de ott egy heg.
Ezért is írom le most mégis ezt neked,
Tudd, nem voltam bűnös. Te nem hittél bennem.
Nincs harag, nincs semmi. Azt is elengedtem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

T.Zia2018. január 27. 11:23

@skary: Örülök :))))))

skary2018. január 27. 05:11

nagy elengedő bűvész vagy :) énséharaxokrád :)

T.Zia2018. január 26. 22:10

@merleg66: Köszönöm, már csak emlék, de mivel nem bírom az igazságtalanságot, hazugságot, és így elég nehéz cipelni azt a sok keresztet, amim van :) hát ha kiírom magamból, már azzal is jobb :)

merleg662018. január 26. 20:42

Ma már mindegy, a seb gyógyult, de ott egy heg.
Ezért is írom le most mégis ezt neked,
Tudd, nem voltam bűnös. Te nem hittél bennem.
Nincs harag, nincs semmi. Azt is elengedtem.

...bár a heg mindig megmarad, de a rosszat el kell engedni, teret adva a szépnek és a jónak, a napi apró csodáknak...remek a versed.