Koboldom

Apró kis koboldot találtam a minap,
Üvegbe szorulva, egy repedés alatt
Volt a kis bokája, s mivel fáj a ficam,
Szegényke lábához egy újjal se nyúltam.


Nem hazudok, mondom, kobold volt a szerzet,
Iszkolni nem tudott, káromkodni kezdett.
Amiatt láttam meg, hogy dühösen kitört,
És mert mozgásában gátolta a tükör.


Megmondom őszintén, fura egy kis lény volt,
amint kiszabadult, lábacskáin táncolt.
Tudom, hogy furcsa, de bizony, hozzám nem szólt,
Örült, hogy a tükör-börtöne végleg holt. 


De az hogy is lehet, hogy nem vettem észre 
a tükör egészébe, csak törött részben
a felém szemező bősz kobold szemeket,
ha rendszeresen néz velem farkasszemet ?


Sunyi egy kis jószág, lapul bennem most is,
Párja nincs máshol, és a haja sem loknis.
Egyszerű a képe, tükör mögé rejtve,
Néha előbújik, tudjam, nincs elveszve.