T.Zia blogja
VersT.Zia 2017. június 24. 23:53
Élet-jelem :)
Rész-vétem
Omladozó falak mögött
Reszketve lapul egy lélek.
Ijesztő, zord árnyak között,
Óvatosan mellé lépek,
S földig hajtott kócos fejed
A térdeimre fektetem.
Jéggé fagyott merev kezed
Kezeimben melengetem,
S könnyeimmel mosdatom le
Arcodról a port, és sarat.
A szívemmel takarom be,
Ami belőled még maradt.