T.Zia blogja
GondolatokTett S
Nem panaszkodom, rég cipelem mit szoktam.
És értem én, hogy már túl némák a szavak,
Csak egy kicsit fáj... ha csalónak tartanak.
Nem hazudok szépet, nem hízelgek, így van?
Nem volt fontosabb szereplő álmaimban,
Sem egy, sem száz, senki. Ezért nem értettem,
Miért, mi bűnöm volt, hogy ezt érdemeltem...
Ma már mindegy, a seb gyógyult, de ott egy heg.
Ezért is írom le most mégis ezt neked,
Tudd, nem voltam bűnös. Te nem hittél bennem.
Nincs harag, nincs semmi. Azt is elengedtem.
Ne
Ne kérdezd kérlek meg tőlem, hogy, hogy vagyok.
Ne akard tudni, hogy élek-e, vagy halok.
Ne nézz a szemembe, nincs benne fájdalom.
Ne láss a szívembe. Nem kell a szánalom.
Ne ölelj, ne csókolj, ne hazudd, hogy szeretsz.
Ne hidd, hogy bántanál, nyugodtan elmehetsz.
Ne kérlelj, ne várj rám, engedj az utamra.
Ne reméld, hogy soha nem lelek magamra.
Amit szeretnék :)
Szeretném kisírni magamból a látszatot.
Szeretném örömre cserélni a bánatot.Szeretném a poklot nem mennyországnak látni.Szeretnék pár dolgot már másképpen csinálni.Szeretném a szépet, kívánnám tán a jót is.Szeretném a kincset, voltam már sokszor kódis.Szeretném a csodát, hogy váljon hát valóra,Szeretnék szeretni. Most jött el az az óra.
Haikuim :)
A rendkívüli zeneiséggel telített haiku a szótagszámon kívül egyébként formailag kötetlen, a sorvégek – bár ez nem előírás – akár rímelhetnek is. :)
Ezt csak amiatt szedtem le a netről, hogy megnyugtassam magam :)
Temetőben
Élő virágok
csonkig égett sírokon,
halottnak a csók.
Sír-hant
Nem sír már rokon,
ismerős mécses lángja
árva sírokon.
Pillanatképek
Világ hálójában
Behálóztuk egymást,
El is vesztünk benne,
Keresnünk kellett mást,
Aki utat mutat,
Merre van az arra.
Találtunk kiutat,
Nem estünk zavarba,
Csak egymásba kissé.
Esetleg verembe.
Tudom, szörnyű klisé,
Hogy fejed vered be,
Vagyis ütöd falba.
Ne is tartsd magadba,
Vezesd le, mit érzel.
Én öntöm. Szavakba.