T.Zia blogja

Gondolatok
T.Zia•  2020. március 25. 21:39

Féltelek


Nem igazán aggódom, 

De bevallom, féltelek. 

Érdekel az én sorsom, 

Érdekelnek emberek, 

Néhány jobban, mint ami

Jogszerűen indokolt

Volna, de ha valaki

Egyszer nekem fontos volt, 

Az már bizony úgy marad

Amíg csak a föld forog, 

Vagy ameddig süt a nap, 

Bárki bármit is morog. :) 





T.Zia•  2018. augusztus 24. 19:44

:)

Nem gondolva rád,

hiányod lelkembe mart

egy féreglyukat.

T.Zia•  2018. április 15. 18:13

....

Siránkozó


Panaszkodás ma kenyerem.

Italom épp sovány vigasz.

Gyengeségem nem szeretem,

Sajnálkozás? Visszariaszt.


Mégis, mégis, most az egyszer

Kijelentem:szar az élet.

Üdvözüléshez, ha ez kell,

Rajtam ne múljék. Beszélek.


Anyám gyenge volt. Rég halott.

Negyvennégy volt, eltemettem.

Apámra más sose hatott,

Csak az ital. Megvetettem.


Korán szültem meg a fiam,

Pedig kicsit túl is hordtam.

Nem ezt látja álmaiban

Senki lánya. Leány voltam.


Herceget nem láttam soha.

Persze igaz, nem is vártam.

Talán szerethettek volna,

De én mindig ellenálltam.


Néhány békát megcsókoltam,

Egyikük se lett királyfi.

Királyleány sose voltam,

Hát mit lehetett csinálni,


Szereztem egy pecabotot,

És férjet fogtam magamnak.

Letudva e feladatot

Szólíthatnám az uramnak,


De csak egy úr van. Az Isten.

Meg is szokott néha verni.

Történt velem is sok minden,

De nem bírnám elviselni,


Ha még tovább ecsetelném

Mikor mi volt a sirámom.

Tudom, én is megtehetném,

De hidd el, nem ezt kívánom.


T.Zia•  2018. április 7. 12:46

Idő-járás

Bárányfelhő vágyam,

Az ég szemében látlak.

Pocsolyában, sárban,

Bárhol kívánnálak.

Szél símítja arcom,

Átöleli testem.

Szorítja mellkasom

Szívem és a lelkem.

T.Zia•  2018. március 18. 17:44

Tavasz kellene, hogy legyen...

Soha ennyit nem kellett győzködnöm magam.

Helyesen cselekszem, nekem van igazam.

Amit teszek, tudom, ahogy van, úgy a jó.

Mégis, minden percben lelkemre fagy a szó,

És szívembe parázzsal égeti neved,

Minden pillanat, mit átélhettem veled.