T.Zia blogja

Gyöngyöző forró homlokom
Simítja végig angyalom.
Őrzi, védi az álmomat,
Csillapítja a lázamat.
 
Könnyem törli, itatja fel,
Csókolja rólam mindet el,
Mit borított a fájdalom
Reám, s én boldogan hagyom.
 
Égjen hát, ha égnie kell.
Testem-lelkem így vezekel,
Köd lepi el gondolatom,
Álomba merül bánatom...
 
Angyalom éber, és figyel,
Édesanyám szemeivel.
Tudom, megérem a reggelt,
Mindenem fáj, de ő megment.
 
Lázálmok gyötörnek, fázom.
Anyám már hiába várom,
De angyalom keze hűsít,
Ha homlokomon megsimít.

A kávém is kihűlt
A lelkem is miattad.
A helyed sokáig hűlt,
Míg újra elfoglaltad,
S még húzott szemmel nézem,
Megbízhatok-e benned,
De valahogy úgy érzem,
Új sorsjegyet kell venned.

Nekem szerencsém nem volt,
Hisz bármit is kapartam,
Bukszát, fáraót, zsetont,
Én csak alúl maradtam.
De talán most majd neked
Ha szerencsés a kezed,
És elég erős hited,
Még sikerülhet nyerned.