Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Idő . (Idő-pont) :)
T.Zia• 2017. január 31. 11:02
Tudom, mikor jött el az a pont,
hogy mit érzek belül,
hogy mekkora gond
az érzéseimet elfogadni.
Emlékszem arra a pillanatra.
Ragyogott a nap, szebben, mint máskor.
Felhő volt az égen, esett is tán kicsit,
de semmit nem fogtam fel abból a világból.
Csakis őt láttam úgy, mint előtte még soha.
Ragyogott a szívem, s lelkem mosolyogva
elnézőn fordította félre a fejét…
Nem adta áldását tudom semmiért,
de nem is állított meg, - jóravaló lélek -
engedte, hogy néhány kósza percig éljek.
Úgyis tudta jól, ha a napnak vége,
visszazuhanva majd a reménytelenségbe,
behódolva újra igába hajtom fejem…
de akkor, az a nap volt az egész életem.
Johnny_Flower2017. február 1. 22:37
Jo volt ujra elolvasni, a vége Best... :-)
skary2017. január 31. 18:55
igen az az a g pont .)
Törölt tag2017. január 31. 13:54
Törölt hozzászólás.
church732017. január 31. 13:53
Ui.: Mi van azzal a kalodával - most, hogy a címet nézem :)
Rozella2017. január 31. 13:52
"de semmit nem fogtam fel abból a világból."... :)
"Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -"
/J. A. /
church732017. január 31. 13:51
Ismerős pillanat, lent volt a mólónál nem? ;)
Klassz lett!!
okeanus2017. január 31. 12:10
ezekért a pillanatokért érdemes élni...
T.Zia2017. január 31. 12:03
@Johnny_Flower: Igen, hála az égnek...voltak :) és azt se bánom, ha lesznek is :))))))))
T.Zia2017. január 31. 12:02
@sapa78: :) Szupcsi? :)))))) Köszcsi :)
T.Zia2017. január 31. 12:02
@merleg66: Köszönöm :)
Johnny_Flower2017. január 31. 11:54
Csatlakozom előttem szólóhoz... :-)
Nagyon szépen leírtad, vannak ilyen napok...
Törölt tag2017. január 31. 11:14
Törölt hozzászólás.
merleg662017. január 31. 11:13
Nagyon szépen megírtad! Gratulálok!