Élet-jelem :)

T.Zia•  2017. június 24. 23:53

Rész-vétem

 

Omladozó falak mögött

Reszketve lapul egy lélek.

Ijesztő, zord árnyak között,

Óvatosan mellé lépek,

 

S földig hajtott kócos fejed

A térdeimre fektetem.

Jéggé fagyott merev kezed

Kezeimben melengetem,

 

S könnyeimmel mosdatom le

Arcodról a port, és sarat.

A szívemmel takarom be,

Ami belőled még maradt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

T.Zia2017. július 6. 13:52

@church73: Köszönöm :) Úgy tudom egyébként, hogy a kettő nem zárja ki egymást... :)

church732017. július 6. 10:00

@T.Zia: Grat. az antológiához! /Ha ez a kiskavics' nem reagált erre, akkor
nem vérszegény, hülye szegény! :)

T.Zia2017. június 26. 20:43

@merleg66: Köszönöm :)

merleg662017. június 25. 22:20

Remek ez a vers. Szeretettel gratulálok.

T.Zia2017. június 25. 20:00

@Rozella: Köszönöm :) a mosoly könnyek között is marad :)

Rozella2017. június 25. 16:16

Nagyon szép a vers! Így már értem a mosolyt is :)

T.Zia2017. június 25. 15:50

Ez a versem megjelent a Szó-kincs 2017 antológiában. A főoldalra nem teszem fel, de szeretettel ajánlom kiskavicsnak, és persze azoknak is, akiknek tetszik :)