TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2020. június 1. 09:00

Valahol.




Valahol.


Borús a nap,

Mint a hangulat.

Remény volt az éj,

Bár közeleg az alkonyat.


Az éjszakai zivatart szempiláim,

Ráfésülték a párnára.

Benne legszebb dolgaim fulladtak,

Mikor reá gondoltam a mátkámra.


Valahol pörgetnek.

Csurog a méz, édesen mint az élet. 

A méh csípések benned tüskék tán,

Ahogy te tőlem sose kérted. 

TURIKARI68•  2020. június 1. 08:07

Csak te.





Csak te.


Annyi csoda van a világon,

Mi oda léphetne a helyedbe.

Csak te jössz lépten nyomon,

Te jutsz az eszembe.


Jössz mikor felkel a nap,

S e pirkadatban első szavam Johanna. 

A tudat hogy csak álmaimban létezel,

Még az is hozzád rohanna.


Aztán egész nap bolyongok,

Mint lőtt vad az erdőben ingatag.

Hátha látlak valahol,

Össze rak a pillanat.


Majd jő az est, 

S magányom érző szívem szétszedi.

Mint a bolond, ki babonásan faggatózik,

Szeret, nem szeret, az  akàc levelet tépkedi.

TURIKARI68•  2020. május 31. 23:10

Eljött az este.





Eljött az este.



Eljött az este,

S e sötét elnyel mindent,

Rá ül mindre mint a por.

Ha nem ragyog többé csillagom,

Mi lesz velem akkor.


Ha tüzet rakni nem tudok,

Jelezni sem merek, itt vagyok hiszen!

Csak imbojog alattam a rengeteg

Mint süjedő ladik a vízen.


Nem érek fel e ragyogásig

És elvesztem örökre tán.

Csak álmodni merek  

A boldogság után.

TURIKARI68•  2020. május 31. 10:40

Mért vagyok itt.


Mért vagyok itt.



Az ember nem választhat

Se sorsot se életet.

Nem olyan dolog a szív és lélek,

Melyet csak úgy kérheted.


Készítik a bőröndöd,

S még egy búcsú puszi odafent.

Élő szövetekkel van bevonva a teher

E csomagban hever, valami mit az isten odacsent.  


S ott csücsülsz a lények tudata alatt,

Mert lényegben kész vagy már.

És szemmel tartanak mint a bárány felhőket,

A röntgen napsugár.


Odadereng veled a tekintekbe,

Sugaraival mint ha tengerekbe fésülné e haját, s oly finom a csoda lent!

Mint mikor egy szűz abrándozik a tükör előtt, hogy rátalál a kötődés egyszer,

Mint  kötés ion, és kovalens. 


A mindennapok tolvajként 

Fosztogaják drága holmijaid, s neked 

Nem marad csak az szó.

De ebbe is belepiszkit az élet végül,

Mint egy boldog napba a félrevert harangszó. 




TURIKARI68•  2020. május 30. 12:03

Hová lett a fény.



Hová lett a fény.


Hová lett a fény

Nem tudjátok?

Kerestem én is,

De előlem eldugtátok.


A nap süt,

De e fotoszintézis leplezi makacságod.

Régi leveleiden a szó tele   tetüvel,  

Még hangya se lettem, csak arra kelettem hogy etesem a macskákat.


Voltam etető 

S a te méhed  mint meddőn egy depressziós temető.

Csak hullattam néki a könnyeket,

Csak játszottál véle, nem adtál cserébe kölyköket.


Hol van a fény nem tudjátok 

Csak szennyezi bennetek s sötét anyagot?

Mikor fáztam senki nem jött hogy szikrát adjatok. 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom