TURIKARI68 blogja
Teremtésem története.
Teremtésem története.
Az isten egy oroszlán volt,
A költő egy szűz galamb nagyon.
Ki repült e gonosz világban,
Hiszékenyen s vakon .
Nem tudta hogy teremtöje
A zodiákus, szíve hideg és nyirkos.
Csillagok tengerében búza szemek között, lesett reá e gyilkos.
Törött szárnyam immár
Az utak porát veri ahogy árvúl.
A nappalok jöttek hogy dög legyek,
És a pupillám rá vetni magát nem meri, ahogy tágul.
Galamb lelkem kinevetni az univerzumot, hogy csöndre vágyik nyomorékan.
De elszökik velem a vákuum,
S megjelenek valahol egy másik idő buborékban.
És mikor elmúlik
És mikor elmúlik.
És mikor elmúlni látszik,
És semmi sem örök.
A szerelem mégis!
Miért ide hoztak a rögök.
És ha fájón,
De mégis menni kell.
A fájdalom mi itt maradt,
És lázasan figyel.
Kérdi majd,
Te voltál e mind ez önmagad,?
Mielőtt előtted az atom hasad,
S a szíved megszakad.
Költő voltál,
Madárnak is gyönge.
Egy árva lélek,
Ki nem vágyott e nőnél többre.
Még a holnap
Még a holnap.
Még holnap megpróbálom
S felkelek.
De ha most elgáncsolnak,
Többé nem megyek.
Nem kell a költői véna,
Ha a lélek úgy is béna már.
Csak akart egy kicsit tovább élni,
De nem lesz érte kár.
Most a leg szentebb
Helyen ölik.
Magában a költészetben
Hol az adott szóért, vérre menne ölig.
Pedig most önmaga,
És szeretni akar mindig.
De egyik perc felemeli,
A másik eltemeti a sírig.
Mit mondjak még,
Kinek a szó a legszentebb szentsége,
Holnap még felállok,
Aztán nálad sem lesz többé menedéke.
Nagy eső.
Nagy eső.
Nagy esők jöhetnek,
Nemes zivatarok.
S én nem bújhatok el se hegyre se fára,
Mert mára senki se tudta, vajon mit akarok.
Vihar gyűlt itt legbelül,
Jószívű tőr ad kegyelmet.
Kerestétek az istent folyton,
De a szóban benne volt, mikor mondtam nektek hogy szeretlek.
Ez az érzés mely születik folyton bennem,
Másképpen nem múlhat.
Mely tanított alázott, de gonosz mostohám volt
S itt belül önmagába fulladt.
Én más voltam, mint ki nem e világból származik,
A látszatik csak a felszínt kapartátok.
De megöleltek, s most sírva temetnek el a Kárpátok.
Te vagy
Te vagy.
Nekem te vagy a világ,
Te vagy az élet.
Mindenem a tiéd,
Soha sem kell kérned.
Mit tekinteted
Bennem lángra gyújt itt.
Csak neked izzik tisztán,
És soha el nem múlik.
Te vagy nékem,
A végső állomás.
Ha oda engedsz szívedhez,
Soha nem leszek csak érzéki csalódás.
Szeretlek!
S idebent érted ég minden.
Társad leszek, barátod,
S majd meg látod bennem e tisztaságot akár az isten.