TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2020. május 21. 16:41

Vidéken.




Szél zúg a lombok között,

Mintha tenger morajlana csúszós köveken. 

Az akácvirágok fehér fodrok, 

A méhek szirének, melyek nektárt gyüjtenek  könnyeden.


Szemek előtt a  felszínen,

Ott úszik minden mi tekintetnek drága.

De mélyen  hol a mesék irodnak,

Minden csupa dráma.


Hol a besurranó szőke napsugár,

Ha szerelmes ösvényeken szalandna.

Egy költő várná mint múzsáját,

Ihletében tyúk tollas  kalapba.


Ide lent csend van! Hallani lehet,

Ahogy könnytől párás levegőben,

Felakasztja magát a lehelet.

Tovább él  odvában a remény egymaga,

De az érzés mint egy gyulladás,

Csendben feladja.



TURIKARI68•  2020. május 21. 12:53

Szavak nélkül




Ma szavak nélkül mentem haza,

A kilincs ridegen ropogot ott a tenyerembe.

Vigyorgott reám a tiszavirág, 

Nem lenne most ő sem az én helyembe.


Ócska holmiba bugyolálták lelkem,

Mint a babát.

S úgy látták jónak, 

Nem kellek énsem a szónak, igy később  se nekem majd nagykabát.


Csak egy pillanatra vagyok itt,

Mint a boldogság, meg a forróság ha elönt, s

S rád sóhajt szél.

De mint a halott, holott csak én is élni akarok, mikor alattam test nélkül 

Mindennek lába kél.


Túl voltam tán cicomázva,

Mint a mesebeli álom.

S nem sikerül a tömegből kiválnom,

Mint nyári estén hogy értem szippancs az illatokba,

De vizbe fojtva ostobán,

Tükröt tartottam fel a csillagokba.


TURIKARI68•  2020. május 20. 20:33

Nagy űr.

Nagy űr.



Csak én vagyok normális?

S a világ bénán rendesen beteg.

Még árnyékom óriási,

Gazdája véznán gyermeteg. 


Itt marad hátra íme magam után,

Keservesen e nagy űr!

Hiába vedlette le vénám tollát. mivel úgy hiszik majd befoltozzák,

Vagy himeznek asszonyok háziáldást

Szerelmesen mit ez élet összegyűr.


Rebdestek soraim mint a lepkeszárnya,

Föl, s le, néha földhöz vágva.

Mélységekbe vetve magam ebbe az őrületbe,

Teret ugrottam az időn, midőn 

Visszavágytam volna ajkad ívén a görbületbe.  



 

TURIKARI68•  2020. május 20. 18:24

Leteszem a tollat.

Kész vagyok eldobni mindet,

Álmaim körötted csak sodródnak. 

De magammal viszem a szemed színét 

Egyedül utolsónak.


Engedj úgy hogy ne fájjon,

S én konok leszek akár a felnőttek.

Ne is dugja ki virág a fejét többé,

Bár testem a földé, de elhagytam már a felhőket.


Haza megyek! S már félúton elkezdek pityeregni,

Mert e galaxisban bejártam mindent az utolsó csavarig.

S nem láttam szebbet nálad,

Így a bánat eljátszik velem még egy darabig.


Ott cseperedtem előtted, 

S mikor verset írtam hozzád, azt mondtad tévedek.

Azokban a sorokban lettem férfi,

Most hogy láttam a napot mosolyogni, S a tiédre visszarévedek. 






TURIKARI68•  2020. május 20. 08:55

Fehér hintóban



Fehér hintóban.


Egy fehér hintóban utazunk,

Én, és ő mint egy tündéri álom. 

Reményt ad, majd tükröt tart elém,

Hol nem sikerül valósággá válnom.



Ostoba szóból állok,

Mire senki nem figyel.

De fortyog valami a pitvarokban, 

Amit ő se hisz majd el.



Lelkem találkozott veled a poros úton,

Innom adtál , majd megetettél.

Csak sompolygok utánad azóta,

Hisz te teremtettél.


Nem vagy más mint egy higgs bozon

Mely után száguldozok mint a foton. 

És ez volt az a báj,

Mi tömeget adott, s testet ami ennyire fáj.

 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom