TURIKARI68 blogja

 

 

Mint egy árnyék hintáztam a kertbe,

Akár a hazajárólélek a minap.

Mint a szökős kutya kerestelek,

Kinek örülnek, ha megkerül, de mégis kikap.

 

 

Ott bujkáltam a nappalok mögött,

Én a lökött, mint az álmokkal teli éjszaka.

Csak hogy mesét mondj, mi aztán kitart örökké,

Tán addig járok még haza.

 

 

A föld melyből alkottál élni,

Hát az is a te tested!

Honnan aztán kerekedtem, s tűntem el, mint a délibáb,

Pedig bennem nem egyszer a boldogságot kerested.

 

 

Velem üzentél a világnak, s e lángnak égni kell!

Mondták, mikor megtaláltak maguknak s én hittem a szavaknak.

Tán olyan leszek, mint valami égi jel,

Itt rohadva el, de téged szeretve lélekben szabadnak.

 

 

Oroszi/ 2022/06/25.

 

Te csipkehúsú,

Madárcsontú élet.

Oly nehéz kibírni,

Elviselni téged.

 

 

Mert voltál itt golyó mi sebet ejtett,

S csak a halál nem felejtett, ha az ember így jó hazafi.

De lassan csend leszek, egy álom tán,

Melyet miután, még kívánhat is magának valaki.

 

 

Lecsapódok szemeidre,

Mint délutánra a nyirkos este.

Lehetek árnyék, ki ímhol gyilkos,

De ott nincsen teste.

 

 

Vagy valóság mi csábít egész alakkal,

Ahogy vágylak, a világod sötét fele.

Gazdagság, káprázat, mit leteszek eléd,

S ha szerelmes lettél belé, ott hágy lak egyedül vele.  

 

 

 

Még hogy a boldogság nem romlandó!

Mikor pedig húsod édes tejben ázhat.

Mert lefele tisztább az út,

Mindenki nem növeszthet szárnyat.

 

Oroszi/ 2022/06/18.

 

 

Ahogy az idő araszol előlem,

S ravaszul otthagyja egyik percet a másik.

Úgy álmodtak egy olyan világba,

Hol belőlem majd, semmi sem látszik.

 

 

Mikor voltam csend már eleget,

Akkor ár, s menydörgő zivatar.

Csipp-csöpp fájdalom mit egy felleg elejthet,

Amit aztán a pillanat el is felejthet, mert beitta a föld hamar.

 

 

S miért szavak nélkül, hőn imádkozott anyám,

Te csak halott árnyékot ébresztgetsz e rögökön feledve.

Elbújtatnak vissza a hant mögé,

S a nap is csak egy mesterséges fény lesz majd a kezedbe.

 

Gic/ 2022/06/10

 

 

 

Jó volt otthon hallgatni a rigókat,

Hol megvárt a zsíros kenyeremen csúszkáló gyerekkor!

Akkor még vidám vasárnapi misékkel.

Húzták-húzták a levesnótát,

Együtt mulattunk falun, az egész vidékkel.

 

Apám azt hitte nélküle tán,

Majd sose fogy el a somlai bor magába.

Mint egy csendélet előttem van ez az ikon,

Gyakran ő, és a demizson magánya.

 

Azt gondolta mindent látott,

Pedig én még alig iperedtem.

Mire szükség lett volna reá,

Még a halál se lett örökéletű, odabent a zsigerekben.

 

Már nem oly nehéz odalent csendbe lenni,

De ha látnál, most én is hajlok feletted, mint a gaz.

Egy bűnöd volt, mi nem enged feledni,

És az összes többi egyik sem igaz.

 

Oroszi/ 2022/ 06/ 12.

 

Ott lesett a kertsarkában támaszkodott a délután,

Mint kocsis a bakon! Mi közbe közre fogta nagy öllel az este.

A csillagok féltékenyen ragyogtak,

Ahogy retinám a Göncöllel vakon, az istent kereste.

 

Micsoda keverék vagyok én? Ki csak odavetít téged,

Egy anyagtalan anyag, úgy, mint föld és lélek!

Még alig léptem le a tejútról betéve az utcaajtót,

S már is hazatérek.

 

Mert csak te vagy nekem!

Te hagytál nyomot bennem így látatlan.

Szárnyakat ígértél, mint a lárvának melyek az út végén kinőnek,

S onnét röppenek hozzád vissza az időnek, lábatlan.

 

S majd úgy lesz, ahogy egykoron ifjú voltam,

Mikor apám, s anyám-átkaroltam, most te se menekülsz!

Ellocsogok mindent, amit a madarak daloltak,

Ha egyszer megkerülsz.

 

Oroszi/ 2022/06/04.