Zodiákus.

TURIKARI68•  2022. január 20. 17:46  •  olvasva: 70


 

A szomjas emlékek véremből ma megint,

Mind innának, s kérnek.

Hisz itt voltunk e tintának, színészek bohócok,

Eljátszva mindent a könnyed időnek és térnek.

 

De szeretném tudni,

Mikor üt majd azon óra, s hinni vakon azt!

Hogy a test mikor tér nyugovóra,

S a lélek megkapja- e a vigaszt.

 

Vagy örökké fáj, s kutat,

Kujtorogva vánszorog.

Lesi a poros úton hamvait,

Hol, s merre futottak a bűnös lábnyomok.

 

Odafent keresi képmását,

Mint mélységes tengerekből a hold.

Mert a csillagképeken valahol van egy ábra,

Hol megkapta sorsát, melyben úgy hitte létezet, pedig igazán sose volt.

 

Gic/ 2022/ 01/ 20.

  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!