Visszabúvok.

TURIKARI68•  2024. január 14. 16:09  •  olvasva: 45


 

Talán beszélhetek a világhoz őszintén,

Mert én vagyok, s voltam az aki!

Az örökkévaló krónikása, ha szóltam,

Egy csillagporból összekreált atyafi.

 

 

Csak egy napot adj, csak egy eget!

Mialatt a boldogságból, virágszirmot szedek,

S mikor, már ha nem fáj semmi!

Annak a napnak a végén kalapot emelek

S engedj engem uram akkor hazamenni.

 

 

Nem fogok többet kérni,

Csak hogy, áldj meg azon a ponton.

Mikor elhiszem én is, mégis érdemes voltam élni

S visszabúvok a paplan alá, valahol a horizonton.

 

 

Gic/2024/ 01/ 14.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. január 15. 19:40

a horizont az idő paplanja, egyszer mint visszabújunk