Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vidéken.
TURIKARI68 2020. május 21. 16:41 olvasva: 178
Szél zúg a lombok között,
Mintha tenger morajlana csúszós köveken.
Az akácvirágok fehér fodrok,
A méhek szirének, melyek nektárt gyüjtenek könnyeden.
Szemek előtt a felszínen,
Ott úszik minden mi tekintetnek drága.
De mélyen hol a mesék irodnak,
Minden csupa dráma.
Hol a besurranó szőke napsugár,
Ha szerelmes ösvényeken szalandna.
Egy költő várná mint múzsáját,
Ihletében tyúk tollas kalapba.
Ide lent csend van! Hallani lehet,
Ahogy könnytől párás levegőben,
Felakasztja magát a lehelet.
Tovább él odvában a remény egymaga,
De az érzés mint egy gyulladás,
Csendben feladja.