Útravaló.

TURIKARI68•  2024. szeptember 23. 17:39  •  olvasva: 42

 

 

Szögezzük le az elején rögtön az élet vehemens,

A gödörbe nincsen szeretet minden a rögöké.

A görbe is rohadt egyenes, s talán a fájdalom elmúlik,

Bár, a test börtön, de a lelked dühös marad örökké.

 

Hanem, áldom a sorsom inkább,

Hogy adott elém mintát régről.

Bár csillogok, de nem lettem tőle gazdag, rólam csak a csillagok hazudnak!

Pedig folyton hasonlót vajúdnak, amikor elétek hozott.

Anyámnak meg úgy rémlettem, ahogy neki én lettem

Mint amikor e szerencsétlen világ velem ördögöt fogott.

 

Pedig csak egy  fényhozó, az isten embere

Majd lejön a szerről ez is, s akkor nem tudja, mit talál.

De ha itt nem voltál szerelmes, annyit mondhatok

 Az istenbe vetett hit is csak zsoltár bizony csak inhalál.

 

 

A fejléc ugyan az a béna kopja,

Mi az embert nagypénteken néha hazadobja újból.

Úgy tűnt pedig eddig csámpásra van tiporva előttünk az ég!

De mindannyian jóllakunk belőlem, s elindul pezsegni vérem ez oltáron, mint az újbor.

 

 

 

 

Tüzet gyújtok megint te jó ég fúzióba lépünk

 S ettől megint betépünk, feláldozunk, mindent kedves! Az anyagot mi ölel még!

A jószáglelkem beteg, s ilyenkor már az isten is szóba kerül huncuton.

A szánkón várlak, esik a hó, ahol a nagy hársfák állnak

S jó lesz együtt lecsúsznunk e porcukron.

 

Oroszi temető/  2024/ 09/ 23.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!