Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Útravaló.
TURIKARI68 2024. szeptember 23. 17:39 olvasva: 42
Szögezzük le az elején rögtön az élet vehemens,
A gödörbe nincsen szeretet minden a rögöké.
A görbe is rohadt egyenes, s talán a fájdalom elmúlik,
Bár, a test börtön, de a lelked dühös marad örökké.
Hanem, áldom a sorsom inkább,
Hogy adott elém mintát régről.
Bár csillogok, de nem lettem tőle gazdag, rólam csak a csillagok hazudnak!
Pedig folyton hasonlót vajúdnak, amikor elétek hozott.
Anyámnak meg úgy rémlettem, ahogy neki én lettem
Mint amikor e szerencsétlen világ velem ördögöt fogott.
Pedig csak egy fényhozó, az isten embere
Majd lejön a szerről ez is, s akkor nem tudja, mit talál.
De ha itt nem voltál szerelmes, annyit mondhatok
Az istenbe vetett hit is csak zsoltár bizony csak inhalál.
A fejléc ugyan az a béna kopja,
Mi az embert nagypénteken néha hazadobja újból.
Úgy tűnt pedig eddig csámpásra van tiporva előttünk az ég!
De mindannyian jóllakunk belőlem, s elindul pezsegni vérem ez oltáron, mint az újbor.
Tüzet gyújtok megint te jó ég fúzióba lépünk
S ettől megint betépünk, feláldozunk, mindent kedves! Az anyagot mi ölel még!
A jószáglelkem beteg, s ilyenkor már az isten is szóba kerül huncuton.
A szánkón várlak, esik a hó, ahol a nagy hársfák állnak
S jó lesz együtt lecsúsznunk e porcukron.
Oroszi temető/ 2024/ 09/ 23.