utolsó álmommal.

TURIKARI68•  2021. január 21. 18:54  •  olvasva: 84

Utolsó álmommal.

 

Utolsó álmommal sétálok,

Kéz a kézben délcegen.

Mikor felhasítja egy napsugár az éjszaka köntösét,

S lekukucskált a földre édes szerelmesen.

 

Nem öldöshet örökké, hogy elengedted a kezem,

Bár itt maradt nekem a leveleken, mit harmatcsepp a könnyed.

De azt ígérted, minden más lesz holnap,

Az élet pipafüst, s benne a fájdalom is oly könnyed.

 

Nem rég még, együtt kacagtunk a valóságon,

Akár egy filmet néztünk volna sötét függönyös szobába.

Elénk tárult az univerzum minden titka,

Mintha a kökény virága egy ritka galaxis lenne, valahol az éjszakába.

 

Adtál nagy honvágyat vissza a csillagok közé,

Egyes egyedül csak te magad!

S amit nem tett meg más, te vajúdtál velem,

Én lettem a napsugár hát, s tiéd a ködmön,

Mely érettem meghasadt.

 

2018/ 09 02

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2021. január 21. 22:03

Szépen végig vitt és lezárt költői képek. Nagyszerű sorközi rímek, világos. érthető tartalom. tetszett
/szobában, éjszakában/

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom