Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
utolsó álmommal.
TURIKARI68 2021. január 21. 18:54 olvasva: 176
Utolsó álmommal.
Utolsó álmommal sétálok,
Kéz a kézben délcegen.
Mikor felhasítja egy napsugár az éjszaka köntösét,
S lekukucskált a földre édes szerelmesen.
Nem öldöshet örökké, hogy elengedted a kezem,
Bár itt maradt nekem a leveleken, mit harmatcsepp a könnyed.
De azt ígérted, minden más lesz holnap,
Az élet pipafüst, s benne a fájdalom is oly könnyed.
Nem rég még, együtt kacagtunk a valóságon,
Akár egy filmet néztünk volna sötét függönyös szobába.
Elénk tárult az univerzum minden titka,
Mintha a kökény virága egy ritka galaxis lenne, valahol az éjszakába.
Adtál nagy honvágyat vissza a csillagok közé,
Egyes egyedül csak te magad!
S amit nem tett meg más, te vajúdtál velem,
Én lettem a napsugár hát, s tiéd a ködmön,
Mely érettem meghasadt.
2018/ 09 02
okeanus2021. január 21. 22:03
Szépen végig vitt és lezárt költői képek. Nagyszerű sorközi rímek, világos. érthető tartalom. tetszett
/szobában, éjszakában/