Ugye te szeretsz?

TURIKARI68•  2021. március 14. 12:37  •  olvasva: 67


 

Ím, szunyókál a természet,

S ez a gondolat bennem is

Nyugovóra hajtja a fejét.

Akkor, amikor goromba őszi szél rugdosta az avart vidéken,

Mint néki, úgy nékem is kereste valahol a helyét.

 

Kegyes gyilkos az élet,

Ki az álmaimmal minden utcasarkon eltévedt,

S mégis e halálnak a szemébe mosolygok.

Egy karnevál a létezés,

Hol az álarcot felrakva, soha sem voltunk mi boldogok.

 

De hittem egy tekintetben,

Hol ott ring az én álmom is,

Mint egy csónak.

S ha e nagy buli lecsendesedik egyszer, mint a háborgó tenger,

Talán keletje lesz az igaz szónak.

 

Lehet az isten is akár,

Kinek sorsa játéka volt a kereszt!

De ha az embert nem vitte reá a lélek soha,

Te kimondod majd, hogy nem vagy mostoha,

Te ugye szeretsz?

 

 

Mert én igen az utolsó betűmig,

Mellyel utoljára is,

Majd a tenyeredből ismét enni kérnek az álmok.

Meglátsz akkor engem is,

Hogy mivé nőtte ki magát bennem a világod.

 

 

 

2018/ 11/ 01/ 11:00.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2021. március 14. 21:19

😊

Angyalka732021. március 14. 19:22

Nagyon szép versedhez gratulálok. Szép estét neked. Melinda

Vihar2021. március 14. 14:55

Nagyon szép!☺️

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom