Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ugye te szeretsz?
TURIKARI68 2021. március 14. 12:37 olvasva: 165
Ím, szunyókál a természet,
S ez a gondolat bennem is
Nyugovóra hajtja a fejét.
Akkor, amikor goromba őszi szél rugdosta az avart vidéken,
Mint néki, úgy nékem is kereste valahol a helyét.
Kegyes gyilkos az élet,
Ki az álmaimmal minden utcasarkon eltévedt,
S mégis e halálnak a szemébe mosolygok.
Egy karnevál a létezés,
Hol az álarcot felrakva, soha sem voltunk mi boldogok.
De hittem egy tekintetben,
Hol ott ring az én álmom is,
Mint egy csónak.
S ha e nagy buli lecsendesedik egyszer, mint a háborgó tenger,
Talán keletje lesz az igaz szónak.
Lehet az isten is akár,
Kinek sorsa játéka volt a kereszt!
De ha az embert nem vitte reá a lélek soha,
Te kimondod majd, hogy nem vagy mostoha,
Te ugye szeretsz?
Mert én igen az utolsó betűmig,
Mellyel utoljára is,
Majd a tenyeredből ismét enni kérnek az álmok.
Meglátsz akkor engem is,
Hogy mivé nőtte ki magát bennem a világod.
2018/ 11/ 01/ 11:00.
pepo2021. március 14. 21:19
😊
Angyalka732021. március 14. 19:22
Nagyon szép versedhez gratulálok. Szép estét neked. Melinda
Vihar2021. március 14. 14:55
Nagyon szép!☺️